Épitészeti leírás

A színház épülete egy forgalmas közlekedési csomópontnál áll. A nézőtér, színpad és az öltözőépületnek nevezett műszaki kiszolgáló egység üveg nyaktaggal csatlakozik a Váci út felöli hatemeletes lakóházhoz. A 90’-es években a színház főbejárata az üveg nyaktagból átkerült a Váci úti magasházba. A földszint és az első emelet Váci úti homlokzatán végigfutó szalagablak sor jelzi az eltérő funkciót.

A Róbert Károly körút felé néző lapostetős, háromszintes épülettömb, függőlegesen tíz nyílástengellyel tagolt homlokzattal néz a körút fele. Innen a lakóházat merőlegesen találja el a színház tömege. A nézőtér, egykori nagyterem, és a színpad tömege durva, kőburkolatos felületű. A nézőtér hosszában a homlokzaton parapet tetejétől a födém szerkezetig függőleges nyílást imitáló falsíkot képeztek ki, amelyet kilenc mezőre tagolnak függőleges kő keretek.

Épülettörténet

A játszóhely épületét Vidos Zoltán és Tarján László (FŐTI) tervei alapján, 1950-ben építették, kettős funkcióban: a magasépület felső szintjei lakóházként funkcionáltak, az alsó kettő a kerületi pártbizottságnak adott helyet. A hatemeletes lakóház az átlagot meghaladóan igényes tervezéssel és kivitelezéssel készült; minden lakás erkélyes és loggiás, központi fűtés működött benne, külső burkolata kő. A lakóépület mögött, arra merőlegesen megépült egy nagyterem is, amelyet különféle pártrendezvények céljára használtak. A pinceszinten étterem és konyha üzemelt, a földszinten és az emeleten a kultúrterem előcsarnoka és mellékhelyiségei voltak.

A terem eredetileg vízszintes padozatú nézőtérrel, kicsi pódiummal rendelkezett, lejtését csak a későbbi átépítés során kapta, Hátsószínpad is csak később készült. A ház egy fontos közlekedési csomópontban áll. 1952-ben a kerületi tanács kezébe került, és a peremkerületek munkáslakossága színházi igényei kielégítésére kezdték el ezt a termet színházi előadások céljára igénybe venni. 1953. december 10-től színházi helyiségként működött a terem, Déryné Színpad néven. 1954 októberében a Magyar Néphadsereg Színháza kamaraszínházat alapított Déryné Színház néven, s átvette a Váci úti helyiséget is. A Néphadsereg Színházán belül nemsokára megindult egy új színház szerveződése, és 1955 márciusában új színház alakult, amely József Attila nevét viseli.

A társulat különböző kultúrotthonokban játszik, állandó telephelye nincs. Igazgatója Szendrő József, főrendezője Berényi Gábor. A Magyar Néphadsereg Színháza hamarosan egybeolvasztotta a József Attila Színházat a Déryné Színházzal, telephelye a Váci úti épület lett, s a Néphadsereg Színháza kamaraszínházaként jegyezték. 1955 szeptemberétől már itt, az új helyen játszanak, bár továbbra is rendszeresen föllépnek kultúrházakban is.
1956. augusztus 1-től a József Attila Színház önálló lett, igazgatónak Fodor Imrét nevezték ki. 1956. szeptember 1-én, minden különösebb ceremónia nélkül, egy színházi témájú örökzöld sikerdarabbal nyitottak: Schönthan fivérek, A szabin nők elrablása.

A színház repertoárján a kötelező ideológiai feladatok végrehajtásán túl, főként zenés darabok szerepeltek, s ennek a játszóhely adottságai nem feleltek meg. Nem volt zenekari árok, zsinórpadlás, tisztességes öltözők. 1958-tól, a nyári szünetekre időzítve, jelentős átalakítások történtek mind a színpadon, mind a nézőtéren. Egy öltözőépületnek nevezett műszaki kiszolgáló egység 1967-ben épült meg. A porta korszerűsítésére 1998-ban került sor. Az 1996-os felújítás során egy stúdiószínház kialakítására is lehetőség nyílt. A főbejárat áthelyeződött a Déryné közből a Váci útra. A nem színház céljára létesült épületet számos tervvel kívánták korszerűsíteni. A Váci út felé eső frontra tervezték áthelyezni a játszóhelyet, egy új, e célra tervezett épületrészbe, de erre a metró nyomvonalának kijelölése, a Váci út kiszélesítése később nem adott lehetőséget. 2005-ben kihirdették annak a tervpályázatnak az eredményét, amelyet új színházépület felépítésére írtak ki.