Építészeti leírás

A Budai Vár déli részén található épület a Magyar Köztársasági Elnöki Hivatal, a Sándor palota szomszédságában áll. II. József döntése után, a karmeliták templomát színházzá, a refektóriumot pedig kaszinóvá alakították. A színház kétszintes épülete főbejárata a Szent György térről nyílik. Ez a középrizalitos homlokzat öt nyílásaxissal tagolt, ebből három a középrizalitot tagolja. A földszint vízszintesen fúgázott felületű. az emeleti falsíktól osztópárkány választja el. Az épület tetején zárópárkány fut körbe.

A főbejárat a homlokzat szimmetriatengelyében található. Az első emeleten a közép rizalit ablaknyílásai íves záródásúak, az emeletiek egyenes záródásúak, ezeket négy korinthoszi oszlopfős pilaszterek tagolják. Az íves ablakok felett aedikulás kőkeret. A főbejárat íves nyílása felett erkélyt alakítottak ki. A bejárat két oldalon egy-egy ajtó található.

A színház annak ellenére, hogy a templomot szentségtelenítették, továbbvitte a szakralitást az által, hogy a színház „szent” része, a színpad, a templom szentélyének a helyén található. Az egykori kripták helyére kerültek a süllyesztők, valamint a színház alsógépezete, a templomhajóba pedig a nézőteret alakították ki.

A főkapun belépve a foyerba érkezünk, ahonnan egyenesen továbbmenve a galériaként használt térbe jutunk. Innen balra nyílik a büfé és vizesblokk. A terem végéből induló folyosóról az igazgatás és az öltözők nyílnak. A foyer két oldalán induló lépcsőkön felmenve az emeleti galériáról a nézőtérbe léphetünk be. Ez egy lineárisan konfrontál nézőtértípus. A XVIII. században kialakított emeleti páholysorokat lebontották, jelenleg a nézőtér oldalfalait gipszplasztika díszíti. Az emeleti oldalerkélyeket ma a világítás tartószerkezeteként használják.

Az kezdeti adottságok miatt a színpad mérete nem túl nagy, se hátsó, se oldalsó színpaddal nem rendelkezik. A színpad acél rácsostartó szerkezete a ma már nem működő süllyesztőkel együtt az egykori kripták helyén épült.

Épülettörténet

A sarutlan ferences barátok kolostorát IV. Béla alapította a tatárjárás után 1269-70-ben. A török uralom alatt Basa dzsámi volt. 1686-ban, Buda visszavételekor a felrobbantott lőportoronnyal együtt a kolostor is levegőbe repült. A rombadőlt épületet I. Lipót császár 1693-ben a karmelitáknak adományozta. Az új templom alapkövét 1725. március 4.-én tették le, majd 1763. szeptember 18.-án szentelték fel. II. József 1784-ben bezáratta a karmelita rendházat, ahol előbb katonai raktár működött, majd lakások létesültek. A fejlődő város kulturált szórakozóhelyeket igényelt. Ezért II. József 1786-ban elrendelte, hogy a kolostort kaszinóvá, templomot pedig színházzá építsék át. A színházra 21.000 forintot, a kaszinóra (3 tekepályával) 5.000 forintot, a táncteremre 400 forintot, összesen 28.362 forintot szántak.

A színház tervezésével Kempelen Farkast és Schönstein udvari tanácsost bízták meg. Az építkezés kivitelezését Hikisch Kristóf vezette. A színház belső  tere 47,30 méter hosszú, 17,06 méter széles, a színpad mélysége 19 méter volt. Az egykori cellákból alakították ki az öltözőket, a süllyesztő pedig a kriptába vezetett. Az 1200 fő befogadására alkalmas színházterem három emeletéből a két alsón 33 kétszemélyes páholy volt, az udvari páholy az első emeleten helyezkedett el a színpadtól balra. A harmadik emeleten középen zártszékek voltak, oldalt karzati ülőhelyek. A földszint jobb- és baloldalán 5-5 páholy volt. A proszcéniumot aranyozott fehér lécekkel díszítették, homlokzatára a magyar címer került. A mennyezet szürke és kék mezőire a művészetek klasszikus jelképeit festették, középen Apollón fejével.

1787. október 16.-án  nyílt meg a színház a Der Mönch von Berge Carmel (A Karmelhegyi barát) című darabbal. A német társulatokat befogadó épületben tartotta Kelemen László társulata 1790. október 25.-én az első magyar hivatásos előadást. Alois Friedrich Brühl–Simai Kristóf: Igazházi című darabját adták elő. Ezután 43 évet kellett várni a következő magyar nyelven megszólaló előadásig.

1800. május 7.-én nevezetes eseménynek adott otthont a Várszínház. Ezen a napon adta egyetlen budai koncertjét Ludwig von Beethoven.

1815-ben újították fel először az épületet, a bérlő Ráday gróf megbízásából.

1833-ban a német bérlő  tönkrement. A kassai Dal és Színjátszó Társaság drámai tagjai kaptak játékengedélyt és Buda városa jelképesen egy körmöci aranyért bérbe adta a színházat is. A város vállalta az épület karbantartását, a színészeket és a színházi szállítást mentesítette a hídvám és a révbér fizetése alól. 1833. június 7.-én tartották első előadásukat. Ezek a művészek képezik majd a leendő Nemzeti Színház társulatának alapját is. Igazgatók: Fáy András (ő 1834-ben lemond) és Döbrentey Gábor.

A Nemzeti Színház 1837-es nyitásával a Várszínház elvesztette korábbi jelentőségét  és 33 évig csak német társulatok szerepeltek itt.

1854-ben Buda városa felújított a színház épületét.

1870. február 7.-én a budai tanács úgy határozott, hogy csak magyar előadások céljából, magyar igazgatók bérelhessék ki a színházat. 1871 tavaszán báró  Orczy Lőrinc, a Nemzeti Színház intendánsa és a budai tanács szerződést kötött, melynek alapján a Nemzeti Színház hetente három előadást tart a Várszínházban. Ez a szerződés 1884-ig volt érvényben. Ebben az esztendőben újították fel az épületet (ekkor építették az elsőemeleti erkélyt és festették át az egész belső teret). 1886-tól az egyesített fővárosi tanács ismét engedélyezte a Nemzeti Színház heti háromszori vendégjátékát, de szerepelt itt a Népszínház, az Operaház társulata és felléptek a Színművészeti Akadémia hallgatói is.

A színház berendezése elavult, tönkrement, így 1906-ban már katonai raktár és az első  világháború alatt is hadi célokat szolgált.

A felújított színház 1918 tavaszán nyílik meg ismét. 1919-1924 közt kisebb társulatok játszottak itt. 1924-ben leszakadt a karzat és emiatt a színházat bezárták és ismét a katonaságé lett a főszerep. 1943-ban tűzbiztonsági okokból berendezését elbontották. 1945-ben az épület boltozatát aknarobbanás szakította be.

1947-ben helyreállították az épület szerkezetét. Végül a teljes felújításra 1978-ban került sor. Elsődleges szempont volt az épület műemléki jellegének megtartása, ezért a templom eredeti alakját megtartva, abba, mint egy héjba, beleágyazták a színháztermet.  Kivitelező a Kommunális Beruházó Vállalat volt. A tervező Kékesi László, a belsőépítész Mozer Pál, világítási- és hanghatás-rendszer tervezője Vajda Ferenc, az építésvezető Nagy János volt.

1978. február 13.-án nyílt meg a színház.

1978 és 1982 közt a Népszínház játszóhelye, 1982 és 2001 közt a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt. 2001 óta a Nemzeti Táncszínház otthona.