enczsksiplhudeitsvhrespt
NAVIGÁCIÓ Theatre database
EN | HU

Veszprémi Petőfi Színház

korábbi nevei Városi Színház, Veszprém 1918 k. -1922, Veszprém Megyei Petőfi Színház 1961-1963, Veszprémi Nemzeti Színház 1908-1918 k.
a színház történetefényképek, mellékletekműszaki adatokHistoric equipment

fontosabb események

(részletek)09.17.1908 | Megnyitás

A színházat 1908. szeptember 17-én nyitotta meg Csiky Gergely: Nagymama című vígjátékával Nádasy József színtársulata, de az igazi, hivatalos felavatás 1909. január 10-én volt, amikor a helyi dalegyesület fellépése, versek és az alkalomra írt dalok és zenedarabok elhangzása után, s zárásképpen a Szózat közös eléneklése előtt dr. Óvári Ferenc mondott beszédet: "Egyszerre oldottuk meg állandó színházunk, vigadónk, múzeumunk és nemzeti kaszinónk végleges és megfelelő elhelyezésének bizony nem könnyű kérdéseit." - mondta.


(részletek)1953 | Felújítás
Az első jelentős felújítás 1953-ban volt, amikor kijavították a háborús sérüléseket, s a keleti oldalra építették az új kazánházat, az utcai főhomlokzaton kialakított bejáratokat befalazták, s a nyugati oldalra, a Püspökkert felé került a főbejárat.

személyek

(részletek)István Medgyaszay |építész
Medgyaszay István építész, szakíró 1896-ban végezte el az Építő Szakiskolát. 1900-tól a bécsi Műegyetemen, és Otto Wagner szakiskolájában is tanult.Párizsban a vasbeton szerkezetekről szerzett ismereteket.Gazdag képzeletvilágú egyénisége kitűnően illeszkedett a századforduló magyaros stílustörekvéseibe.Műveiben elsősorban az erdélyi népi építészet formakincsét használta fel.1906-ban a milánói nemzetközi kiállítás magyar termének megtervezéséért aranyérmet kapott. 1908-ban ő tervezte az első magyar vasbeton szerkezetű színházat Veszprémben.1909-ben átépítette a soproni színházat. 1912-ben pedig a Magyar Állami Operaház átalakítását végezte.1938--ban az ő tervei alapján épült a Somló tetején a kilátó. Bérházak, szállodák, templomok sorát tervezte. Indiai tanulmányútja során színházat és palotát tervezett Bombayben. A magyar népi építészetről több tanulmányt írt.több színház

Sándor Nagy |festő

történet

Építészeti leírás

Medgyaszayt érdekelte a magyar nép és kultúra keleti gyökereinek építészeti megjelenítése. A veszprémi színházépületén is, úgy ahogy a soproni színházon, ez a törekvés, stílus figyelhető meg. A telket övező utcák jóval magasabban vannak. A színház oszlopos tornácából az előcsarnokba és a mellékhelyiségekbe jutunk. Az egykori városháza felől kellő számú bejáratot alakítottak ki, de1953-ban ezeket befalazták, s a nyugati oldalra, a Püspökkert felé került a főbejárat. Az építtetők kívánságaként a koncepció része lett az a funkcionális megoldás is, hogy az egykori Korona Szálló éttermét és a nézőteret összekössék. Így egy, a nézőtérrel azonos magasságban levő átjárót terveztek az étterem felé. Ez az átjáró a bejárat és az előcsarnok felett 4,40 méter magasságban volt, mivel ez a lehetőség a z 1977-es átalakításokkor megszűnt. Ekkor létesült a stúdiószínpad, valamint városépítészetileg is áttervezték a színház környezetét.

 

A 100 esztendős veszprémi színház

Európa első vasbeton színháza 1908-ban készült el Medgyaszay (Benkó) István (1877–1959) tervei szerint. Az akkor még nagyon fiatal, éppen csak 30 éves, Magyarországon is alig ismert építész a megbízást 1907-ben kapta Dr. Óvári Ferenc veszprémi országgyűlési képviselőtől, az 1905-ben alakult városi Színpártoló Egyesület elnökétől, aki szívügyének tekintette, hogy Veszprém városának is legyen színháza.

A Színpártoló Egyesület prominens képviselői, miután kiválasztották a helyszínt, a Püspökkertet, meghatározták a programot. Olyan színházat vártak az építésztől, amely alkalmas színházi előadásokra, és egyúttal hangversenyek, bálok, népgyűlések tartására. Igény volt még, hogy közvetlenül kapcsolódjon a már létező Korona Szállóhoz – amelynél egyúttal bizonyos átalakítás, modernizálás volt szükséges –, továbbá a Püspökkerthez is. Komplex multifunkcionális kulturális központot kívántak tehát létrehozni, amely a város társadalmi-társasági életének biztosít helyet, ugyanakkor urbanisztikai szempontból egy új városi egységet teremt, önálló komplexumként helyezkedik el a történelmi város mellett.

A városi vezetés és a Színpártoló Egyesület nehéz feladat elé állította az építészt, de Óvári bízott abban, hogy a világot járt, s a magyar nemzeti építészet megteremtésén munkálkodó, a feltétlenül progresszívnek tekintett szecesszió jegyében alkotó Medgyaszay István eleget fog tenni mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket fontosnak tartott. Igazi kihívás volt ez az építész számára, aki korábban még nem tervezett színházat, de más funkciójú nagyobb, harmonikus épületkomplexumot sem. 

A Püspökkert a környező utcák szintjénél lejjebb van, de a színház főhomlokzatát a város felé, a főutca szintjén kellett elhelyezni. A Korona szálló főhomlokzata is a főutca vonalába illeszkedett, míg a vendéglőt, a kaszinót és a teraszt úgy kellett kialakítani, hogy a Püspökkert felől, vagy a városháza (ma Megyeháza) felől is megközelíthető legyen. Fontos követelmény volt, hogy a nézőtér előtti „üdülő és társas helyiségek” kapcsolatban legyenek a Püspökkerttel, amely a 20. század elején városi parkként működött pavilonokkal és szép zöldnövényekkel és virágokkal. Erre a közvetlen összekötésre azért volt szükség, hogy a közönség a tavaszi és nyári hónapokban könnyen kijusson az épületből a parkba, illetve, a parkból közvetlen bejáraton keresztül érjen be az épületbe.

Ezeknek a bonyolult követelményeknek a megoldásához Medgyaszay a 20. század elején forradalminak számító vasbeton anyagot használta fel, amely lehetővé tette számára, hogy a rendkívül nehéz feladatot magisztrális szinten oldja meg. A vasbeton tulajdonságait és alkalmazási lehetőségeit François Hennebique francia építész párizsi irodájában sajátította el, éppen abban az időben, amikor a veszprémi megbízást kapta. Valószínűleg Párizsban készítette el a terveket, legalábbis ott véglegesítette. Nyilvánvalóan már előzőleg tanulmányozta a vasbeton alkalmazási lehetőségeit, s már az a gondolat is megérlelődött benne, hogy az új anyagot a magyar nép művészi hagyományaival kívánja összekapcsolni. A veszprémi színház az első épülete, amelyben ezt az élete végéig vallott elvet először megvalósította.

Medgyaszay teljességgel újszerű színházat hozott létre formájában, tipológiájában, szerkezetében és díszítésében egyaránt. A tervezés során ragaszkodott az előírt követelményekhez, s a kedvezőtlen adottságokat, mind a terepet, mind az épített környezetet tekintve, sikerült előnyként kezelnie.

A tervező nem mondhatott le arról, hogy a színház a város felé egy hangsúlyos főhomlokzattal jelenjen meg, hiszen a főútvonal mentén kívánták elhelyezni az épületet. Innen is kellett tehát biztosítani a bejáratot, mint ahogyan azt a kanonizálódott színházépület-tipológia megkövetelte. Azonban, a teljes épülettömeg belső kialakításával is számolva, az utcai főbejáratokat – négy bejárati ajtó – nem a homlokzat középső részén, hanem a középrizalithoz képest hátraugratott két oldalon helyezte el. A középrizalit monolit tömbjét pedig egy ovális színes ablakkal nyitotta meg a földszinti traktuson, amely Nagy Sándor A népművészet varázsa című művét foglalja magában: a népművészetet egy zenélő juhász személyesíti meg, körülötte emberek, gyerekek, állatok hallgatják a zenét. Ez az alkotás kívülről és belülről is remekül érvényesül, a természetes és mesterséges fényviszonyok ügyes kombinálása révén, ugyanakkor szervesen illeszkedik az épület mind formai, mind pedig stilisztikai rendszeréhez, s egyben központi elemmé válik a főutca felőli homlokzaton, ahol a szükséges nyílások (ajtók, ablakok) mind e köré az elem köré szerveződnek. (A szcenikai torony hátsó homlokzatán, a Megyeháza felé eső nagy sík felületen szintén Nagy Sándor alkotása, a Csodaszarvas vadászata c. sgrafitto látható (247x691 cm))

Technikai szempontból sem jelentett problémát az ovális forma kialakítása, mint ahogyan a homlokzati egyéb, lekerekített sarkú szögletes, illetve cikázott, virágmotívumot idéző formák sem, hiszen az épület teljes szerkezete az új építőanyagból, azaz vasbetonból készült. A sík vasbeton felületen bármilyen nyílás megoldható volt, hiszen nem befolyásolta a struktúra szilárdságát. Ugyanez érvényes az épület Püspökkert felőli oldalsó és hátsó homlokzatára is, ahol Medgyaszay hasonló stilizált formákkal nyitotta meg az egységes vasbeton síkelemet, amely a tömeg szerkezeti vázát és kerületét adta. A homlokzatokon alkalmazott, a külső és a belső képben egyaránt meghatározó szerepet betöltő stilizált népi motívumokat mutató ablakok nem nyithatók, az üvegezés légmentesen van a hornyokba ragasztva. Csupán a fény áteresztésére szolgálnak és a díszítés szempontjából fontosak, a szellőzés megoldására az építész más lehetőséget talált ki.

Bár a főbejáratot Medgyaszay látszólag a főutca felé helyezte, az igazi bejáratot mégiscsak a Püspökkert felől alakította ki. A kert felől a színházépületbe lépve a látogató egy hatalmas, 300 m2-es nyitott belső térbe érkezik, amely a színház előcsarnokául szolgál. Medgyaszay itt láttatja leginkább a vasbeton szerkezetet: sima, minimumra redukált felfekvésű oszlopok tartják a rendkívül nagy fesztávú mennyezetet alkotó betontálcákat, amelyeket szintén bármiféle díszítés és bevonat nélkül szabadon hagyott. Ezzel tulajdonképpen eleget tesz a Vitruvius által már az antikvitásban megfogalmazott elveknek, amelyet az itáliai reneszánsz építészeti teoretikusok is megfogalmaztak és a mesterek alkalmaztak: a szerkezet önmagában kell, hogy adja a dekórumot, s ezáltal elvetettek minden rátett díszítést. Ez Medgyaszay esetében teljességgel megvalósult, az építész a maguk szerkezeti funkciójában láttatja az elemeket, ezáltal világosan olvashatóvá téve a modern építészet új eszközét és konstrukciós megoldását.

Egyedüli díszként a világítás sajátos kialakítása szolgált, amely Medgyaszay – később szabadalmaztatott – találmánya: vékony szálakon függő Wolfram égőket helyezett el ritmikus osztásban a mennyezeten, amelyek finom csipkeként jelennek meg a térben. Az előcsarnok így a nézőtér alá került, s a Püspökkert szintjével egy vonalba. A tágas és hosszanti elrendezésű helyiség utca felőli oldalán, tehát az utcai főhomlokzat mögé épült az először egykaros, majd – az utca szintjétől, a főutcára jobb- és baloldali bejárathoz kapcsolódóan – kétkaros lépcső, amely felvezet a nézőtér – földszinti és emeleti – szintjére, s onnan már a hagyományos színházi elrendezésnek megfelelően léphetett be a néző a nézőtérre, vagyis a színpaddal szemben jutott be a helyiségbe.

A nézőtér méretei megfeleltek az akkori előírásnak: hossza 20 m, szélessége 16 m. A nézőtér padozata sík, mozgatható, fokozatosan emelkedő pódiumokon helyezték el a széksorokat, mögötte pedig állóhelyeket biztosítottak. A pódiumokat bál esetén az oldalfalakkal párhuzamosan állították, így a középső teret könnyen táncteremmé rendezték. Két oldalán 16 db egysoros páholy van, s a középső részen – a főlépcső szélességében – erkélyülések. Fölötte pedig a teljesen elkülönített karzat, amely külön lépcsőn közelíthető meg. A nézőtér teljes befogadóképessége színházi előadások esetén ezer fő volt: ebből 448 ülőhely, amelyből 430 a földszinten, 52 a páholyokban és 120 a karzaton volt, valamint maximum 500állóhely. A páholyok kialakítása eltér a hagyományos tipológiától, ugyanis Medgyaszay itt is maximálisan kihasználta a vasbeton szerkezet előnyeit: előregyártott konzolokra támaszkodó páholysort épített, amelynek nem volt szükségük alsó alátámasztásra, ezáltal a páholyok alatti tér is hasznosítható térré vált. A karzat mögött középen, a színpaddal szemben Medgyaszay a filmvetítések esetén szükséges – tűzbiztos – gépkamrát alakított ki. Ez rendkívül korszerű megoldás volt, hiszen 1908-ban már gondolni kellett a multifunkcionális kulturális épület moziként való működtetésére is.

A legmeglepőbb azonban a mennyezet kialakítása: az építész könnyű rabicfalból készült álmennyezetet helyezett a nézőtér fölé, amelynek közepét stilizált virágmotívummal nyitotta meg, s ezzel oldotta meg a levegő cirkulálását, vagyis a légkondicionálást gravitációsan. Az álmennyezet feletti valódi mennyezeten nyitható-zárható nyílásokon keresztül áramlott a belső térbe a friss levegő, ezzel biztosította a nézőtér kellő levegőellátását, kihasználva a lég természetes viselkedését: a hideg, illetve friss, oxigénnel teli levegő lefelé száll, a meleg, illetve oxigénszegény, elhasznált levegő pedig felfelé. A népi motívumot idéző nyílás köré fűzte fel, szintén a népi művészettől inspirálva, mintegy gyöngysorszerűen a világítótesteket, amelyek csipkeszerű ornamentumként jelentek meg a térben. Medgyaszay itt is képes volt egyesíteni a funkciót a díszítéssel.

A színház fűtése is rendkívül gazdaságos és célszerű volt: a központi légfűtés, amely szintén a mennyezeten és a falakon vágott nyílásokon keresztül került a terekbe, négy alközpontból indult ki, amivel az egyes helyiségeket, a szükségnek megfelelően, szeparáltan tudták szabályozott hőmérsékletre hozni, ezáltal külön lehetett fűteni csak az alsó, klub- és társasági célokra használható helyiségeket, a nézőteret, s a színpadteret is. A központi kazánház a mai büfé helyén volt.

Medgyaszay olyan komplex színházépületet hozott létre, amely nem csak a helyi kívánalmaknak felelt meg teljes mértékben és tökéletesen, nem csak a város által állított követelményeknek tett maximálisan eleget, hanem egyben a kor legmodernebb, progresszív építészeti kihívásának is. Olyan speciálisan a magyar építészetet a legmagasabb szintre emelő, minden tekintetben korszerű és modern építészeti művet alkotott, amely az építészet az antikvitás óta érvényes hármas alapkritériumát, a firmitas-utilitas-venustas elvét maximálisan megvalósítja. Medgyaszay azt tette, amit egyik bécsi mestere, s egyben egyik példaképe, Otto Wagner megfogalmazott, s amely felhívás minden igazán nagy gondolkodó művész – kimondott vagy kimondatlan – ars poétikája: „A művésznek és a művészetnek erkölcsi kötelessége hogy a kort képviselje...”

Egyúttal pedig rendkívül kvalitásos munkájával hozzájárult a magyar művészet ama sajátos igyekezetéhez, amely arra irányult, hogy – a művészet minden területén egyenként és összművészeti szinten – saját „magyar nemzeti művészetet” teremtsen.

1908. május 18–23. között Bécsben rendezték a VIII. Nemzetközi Építészet-kongresszust, ahol Medgyaszay A vasbeton művészi formája címmel tartott előadást, amelyben azt hangsúlyozta, hogy kora építészetének új formavilágot kell teremtenie, s ezt nagy mértékben az új építőanyag, a vasbeton megjelenése lehetővé teszi, s egyben meg is követeli. Az új anyag alkalmazása mind formai, mind pedig szellemi aspektusból forradalmi változást jelent. Formai szempontból az az értéke, hogy a vasbeton alkalmazása gyakorlatilag minden konstrukciós lehetőséget képes biztosítani, szellemi szempontból pedig, éppen a formai megkötöttségek teljes megszűnése révén lehetőség nyílik arra, hogy a magyar nép önálló nemzeti építészetet hozhat létre, amely magában foglalja az egyetemes és magyar technikai tudást a tömegalakítás, valamint az alkalmazható díszítés tekintetében. Az elméleti gondolatvezetést Medgyaszay példákkal illusztrálta: az éppen elkészült veszprémi színházáról mutatta be saját fényképeit.

A színházat 1908. szeptember 17-én nyitották meg Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának előadásával. A színház hivatalos avatása azonban csak 1909. január 10-én volt, amikor, a helyi dalegyesület fellépése, versek és az alkalomra írt dalok és zenedarabok elhangzása után – s zárásképpen a Szózat közös eléneklése előtt –, Dr. Óvári Ferenc ünnepi beszédet mondott: „Diadalünnep ez a mai nap annak a lelkes buzgóságnak, annak a törhetetlen kitartásnak s a nemes áldozatkészségnek, mely e város közönségének minden időkben a legszebb jellemvonása volt. (...) egyszerre oldottuk meg állandó színházunk, vigadónk, muzeumunk és nemzeti casinónk végleges és megfelelő elhelyezésének bizony nem könnyű kérdéseit.”

Óvári köszönetet mondott Medgyaszay Istvánnak és Nagy Sándornak a kiváló munkájukért, majd a városnak az odaadó támogatásért: „(...) Isten segítségével és a magunk erejével templomot emeltünk a bűbájos magyar szónak, a nemzeti cultúrának s a városi társaséletnek. Templomot, mely időtlen időkig követendő példaképpen hirdetni fogja az utódoknak a mai nemzedék nagy polgárerényeit: lelkesedését, buzgalmát, önzetlenségét és áldozatkészségét (...)”.

A színházat elkészülte óta több ízben felújították. Az első jelentős felújítás 1953-ban volt, amikor kijavították a háborús sérüléseket, s a keleti oldalra építették az új kazánházat, az utcai főhomlokzaton kialakított bejáratokat befalazták, s a nyugati oldalra, a Püspökkert felé került a főbejárat, vagyis a színház egyetlen bejárata. Időközben a színházat műemlékké nyilvánították, tehát minden változtatás, ami az újonnan felmerült igényeket szolgálta volna, csak nagy nehézségek árán és a Műemlékfelügyelőség (ma KÖH) engedélyével valósulhatott meg. A színházátalakításra vonatkozó tervek általában nagy vitákat generáltak, Bartha Zoltán, a Medgyaszay hagyaték őrzője keményen és harciasan ragaszkodott az eredeti épület rekonstrukciójához, mások viszont a korszerűsítés mellett álltak ki.

1977-ben elkészült egy tanulmányterv a KÖZTI-ben a Veszprémi Megyei Tanács megbízásából, az 1982. október 23-i központi városrendezési és építéstervezési tervtanácson a KÖZTI szakemberei részletesen ismertették a színház korszerűsítését és megfiatalítását szolgáló beruházási és felújítási terveket a színház rekonstrukciójáról, amelyeket – kisebb módosítási javaslatokkal – elfogadtak. A felújítás két fázisban történt: az első ütemben (1982–1984) az új kiszolgáló épület létesült, amely egy belsőudvaros üzemház a színház oldalához építve. Az épületet lefedték növénytakaróval, hogy kívülről ne legyen látható. A föld alatti építmény megfelelő kialakítása megkövetelte a teljes környező terület átalakítását. A színház és a vendéglátó épület közötti közvetlen és szerves kapcsolat megszűnt, bár részben visszaállították az eredeti betonkonzolokat. A második ütemben 1984–1988 között újították meg magát a színházat Szendrő Péter építész vezetésével.

A színházat, minden szakmai érvelés és komoly ellenállás ellenére, jelentősen átalakították. Az 1980-as évek közepén még lehetett nem feltétlenül érvényesíteni azokat a – műemlékek esetében különösen érvényes – rekonstrukciós szabályokat, amelyeket a ’90-es évektől kötelező figyelembe venni, s amelyek nyomán több kvalitásos színházépület rekonstrukció készült, mint például Medgyaszay más színházainak a felújításai is, a soproni 1990-ben vagy 2006-ban a nagykanizsai. Korábban persze az építészeti és művészeti divatok is mást diktáltak.

Így ma azt állapíthatjuk meg, hogy a jelenlegi színház sok tekintetben más, mint az eredeti Medgyaszay épület. Nem csupán a színházi technika és az építészeti technológia fejlődése okán, hanem külső és belső struktúrájában, belső térelosztásában, külső és belső díszítésében egyaránt. Különösen szembetűnő a belső tér erősen megváltozott atmoszférája, a „modern” lámpák, textilek és a színház szinte összes falfelületét beborító kerámiadíszítés disszonanciája a Medgyaszay-épülettel, s a mester eredeti művészi elveivel is.

Ordasi Zsuzsa

     ------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

1922. november 5-én az addig Veszprémi Nemzeti Színház, majd Városi Színház elnevezést megváltoztatták Petőfi Színházra. Petőfi Sándor ugyanis 1848 március elején néhány napig Veszprémben tartózkodott a feleségével, s akkor megtekintettek egy-két színházi előadást a városban.

1961-ben önálló társulatot kapott a város, mely Veszprém Megyei Petőfi Színház néven kezdte meg működését Szilágyi Albert igazgatása alatt. 1963-ban vette fel jelenlegi nevét. Az önálló társulat első bemutatója Jókai Mór - Földes Mihály: A kőszívű ember fiai című darabja volt (Bem.: 1961. október 13. R.: Bencze Zsuzsa) 

Az állandó társulat elhelyezése és a rendszeres műsorrend öltözőket, irodákat, raktárakat és műhelyeket igényelt, ezért folyamatos átalakítások történtek az épületen belül. A nézőtér vízszintes padlózatát az erkélyekvasbeton konzoljai által engedett magasságig megemelték, a felső erkélyrészt lezárták. A 15 m belmagasságú színpadtornyot - biztonsági vasfüggöny és záporberendezés hiányában - a tűzvédelmi előírások teljesítése érdekében 8 méternél cementrabitz mennyezettel lezárták.

 

 

 

szabályozatlan

nincs

Add information

Minimális kapacitás

az e-mail cím formátuma helytelen

nézőtér

sixminusfive=