A 18. század elején Ferdinando Bibiena olasz díszlettervező új szcenikai eljárást vezetett be, a „per angolo díszletet”, amely a színpadon már nem a szimmetrikus perspektívára épül, hanem a több iránypontos díszletre, vagyis egyszerre több perspektívát is használ. A színpad így önálló szerepet kapott. Már nem olyan tér, amely folyamatosan kapcsolódik a nézők színpad felé irányuló figyelmére. Több variációt kínál fel több szemszögből, mint az egységes barokk színház.