Az 1960-as években Miroslav Kouřil építész ötlete volt egy olyan színház, melynek nincs állandó nézőtere. Egy kamionba telepítette a társulatot, hogy kihasználhassa a mobilitásban rejlő lehetőségeket. A nézőtér így minden alkalommal más és más. Hasonló megoldásokat figyelhettünk meg az 1970-es évek végén Franciaországban is, ahol olyan projektek születtek, mint például a „Nagy szekér” vagy a „Vándor színház”. Mindkét megoldás a vándorszínházak elvén alapul, amelyek könnyen mozgathatók, mégis el vannak látva a nézőtér céljára alkalmas emelvényekkel.