Épitészeti leírás

A MU Színház a XI. kerület népszerű kortárs művészeteknek már 19. éve otthont adó központja a Kőrösy József utca 17-es szám alatt.

A befogadó színházként működő épületben színházterem, stúdió, ezekhez tartozó próbaterem, egy galéria és egy kávézó működik. A színházban állandó táncos képzés is folyik, valamint a Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor is itt kapott helyet.

Az épület a 1960-as évek stílusát mutatja. Ez a modern épület egy alsó tömegből és felette konzolosan kinyúló emeleti tömegből áll. A színház bejárata a Kőrösy József utcára nyílik, az épület középtengelyétől enyhén jobbra húzva. A téglaburkolatú épület Kőrösy utcai homlokzatán öt emeletmagas nyílás van. Az épület átellenes, hátsó udvari homlokzatán is ez a nyílsás osztás és nyílásforma jelenik meg. A rövidebb oldali emeleti homlokzat szélein két emeletmagas nyílás, a földszinti tömegen négyzet alakú ablakok vannak. Az emeletek elválasztását hangsúlyozták ki a szintközi beton födém és az emeleti áthidalók és zárófödém külső beton felületének megmutatásával.

A Kőrösy József utcában a színház épületéhez tapad a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor betonpanelekből épített épülete is, amely az évek során bekoszolódott, szürke homlokzatot mutat. Építészetileg nem jelentős értékű.

A színház a tavalyi évadtól kezdve MuLAb néven kísérleteknek, folyamatoknak, nem kész munkáknak is lehetőséget biztosít és befogadja azokat. A színháztér-forma téglalap alaprajza, és flexibilisen alakítható színpad és nézőtér elrendezése ezt a szándékot kitűnően szolgálja. A színháztér 12x14méter alapterületű, 5,9 méter belmagasságú, axiális elrendezésű. Az előcsarnokból a lépcsőn feljutva lehet a színháztérbe jutni, ahova a téglalap rövidebbik oldalán nyitott két bejáraton lehet bemenni. Színpadi bejárat nincsen, a díszletek mozgatása is a két nézőtéri bejáraton keresztül történik.

A MU Színház kialakulásának és épületének rövid története
 
 A rendszerváltást követően a kultúrpolitika felismerte, hogy az addig külföldre vagy a hazai amatőr szférába kényszerített kortárs előadóművészet a magyar kulturális élet valós, termékeny, meghatározó tényezője. A 80-as évek végén alakult együttesek minőségi, az adott társadalmi helyzetre reflektáló, nemzetközi színvonalú műveket hoztak létre megfelelő támogatottság és színházi infrastruktúra nélkül.
Erre az igényre reagált Leszták Tibor, a Lágymányosi Közösségi Ház munkatársa, aki a 90-es évek elején létrehozott állami, önkormányzati pályázati rendszer lehetőségeit kihasználva belekezdett a művelődési házon belül egy markánsabb profilú műsorszerkesztés, illetve az ezt kiszolgáló alapvető színháztechnikai háttér kialakításába. A következő négy év során a “MU Színház” jeligéjű program megvalósítására elnyert pályázati összegekből a Lágymányosi Közösségi Ház üres nagyterméből egy emelt nézőtérrel rendelkező, hangosítási és világítási rendszerrel felszerelt színházi tér alakult ki. Ezzel egyidőben egy kortárs táncszínházi, drámai és zenei produkciókat tartalmazó program jelent meg a Lágymányosi Közösségi Ház műsorán. A "MU Színház" program egyre nagyobb szerepet kezdett betölteni a közösségi ház életében, mert érezhetően és mérhetően valós társadalmi igényeket elégített ki.
Ebben az időben a kortárs alkotók, társulatok nagy része a XI. kerület kulturális intézményeiben próbált (Gazdagréti Közösségi Ház, Őrmezei Közösségi Ház, VSZM Közösségi Ház, Szkéné Színház, stb.). A lokális koncentráció is sugallta, hogy itt jöjjön létre az az akkoriban még szokatlannak tűnő színház modell - a befogadó színház modellje - ,amely a fenti alkotói kör számára bemutatkozási lehetőséget biztosít és fogadja a műfaj iránt érdeklődő közönséget. A “MU Színház” projekt beindításával egy olyan program vette kezdetét, amely gazdagította a hazai művészeti életet, színesítette a XI. kerület kulturális kínálatát és egy - Magyarországon eddig ismeretlen - modellt vezetett be a hazai színházi struktúrába: a független (struktúrán kívüli) egyesületi formában működtetett, befogadó színház modelljét.
 
A pályázati rendszer változása, a színházban tevékenykedő művészek és együttesek önállósulási törekvései, valamint egyéb racionális megfontolások eredményeként 1994-ben független és non-profit jelleggel megalakult a MU Színház Kulturális Egyesület – alapító tagjai a színház munkatársai, illetve a színházhoz közeli művészek közül kerültek ki.
 
A 1999-ben a XI. kerület új vezetése úgy döntött, hogy a volt Lágymányosi Közösségi Ház épületegyüttesét piaci körülmények között hasznosítja. E döntés veszélybe sodorta a MU Színház létét, illetve megelőlegezte az épület kulturális funkcióinak megszűnését. A MU Színház krízisstábja, a színházhoz szakmailag kötődő művészek és az intézményhez érzelmileg kötődő magánszemélyek és támogatók többhetes megbeszélés sorozatot követően a kidolgoztak egy, a MU Színház megmentését modelláló tervet. E válságterv lényegében elfogadta az Önkormányzat döntését és felvállalta, hogy az épületegyüttes kezelői jogának (bérleti díjban formát öltő) átvállalásával megpróbál a korábbi kulturális szolgáltató funkciót fenntartva, piaci viszonyok között működni.
 
A befogadóhelyként működő színházépület adottságait nagyban befolyásolja, hogy az épület eredetileg Pártháznak alakult az ’50-es évek elején, aztán lett belőle funkcionálisan a kerület egyik közösségi központja: a Lágymányosi Közösségi Ház. Így a terei csak részben elégítik ki egy színházi társulatok, előadások befogadására alkalmas hely igényeit.
 
A színház-épület egy viszonylag nagy előtérrel rendelkezik, amely már tulajdonképpen a Kávézó területe. Innen nyílnak viszonylag elszeparáltan az irodahelyiségek, valamint a kiállítások befogadására alkalmas galéria. Az épület földszintjén tehát több funkció találkozik, egyrészt a kiszolgáló helyiségek: előtér, kávézó, vizes blokkok, galéria, ruhatár és jegypénztár valamint a munka terek, irodahelyiségek.
Az első emeleten található a 150 férőhelyes színházterem, az ahhoz tartozó öltöző helyiség, műszaki stúdió (hang- és fénypult) és egy próbaterem.
Mindezen kívül nem a főépületben, hanem annak oldalsó szárnyában vannak még kisebb irodahelyiségek, ahol a színház működésétől függetlenül különböző civil szervezetek kapnak helyet, illetve az itt található stúdió-teremben egy 2008-ban alakult társulat (Szputnyik Hajózási Társaság) talált otthonra.
2009. augusztusában átépítették a MU Színház kávézóterét Bulcsu Tamás, Fortvingler Éva és Molnár Bea tervei alapján (statika: Bécser Pál) A MU színház belső terét a hosszú évek során a falakra rárakódott rétegektől megtisztították. A belső átalakítást szoros költségvetésből készítették, így egyelőre főként a kávézó térre korlátozódott a kivitelezés, de a jövőben sor kerülhet a kapcsolódó terek átalakítására is. A színház részéről igény volt arra, hogy a színházban ne csak a meglévő emeleti színpadra korlátozódjon a játék, lehessen színházat csinálni „bárhol” az épületen belül. Az elkészült purizált tér, egyszerű bútorok, fekete-fehér színvilág alkalmas arra, hogy különböző színházi előadásoknak teret adjon, sokféle díszletet befogadjon.
 

Forrás: Varga Andrea, programszervező, MU Színház