Építészeti leírás

A műemléki felújításon, a helyi értékek megőrzésével egy komplex, 4 színházi funkciót magába foglaló épületegyüttest valósítottak meg. Három különböző típusú színház kapott itt helyet, prózai, zenés és balett, ezekhez megfelelő méretű színháztermek lettek kialakítva. A színház épületébe kialakításra kerültek a nagyszínház, kamaraszínház-játékszín, nyári szabadtéri színház, alapanyagraktárak, műhelyek, bútor-, jelmez- és kelléktár, díszletszerelő csarnok, irodaépület, Színész- és Színháztörténeti Múzeum, valamint két épületben 50 színészlakás is található.

Az épületek két belső tér köré szerveződnek, a Széchenyi utca felől feltárt Déryné-udvart a patinás műemlék nagyszínház, az új irodaszárny, amelynek földszintjén a művészbejáró és a hozzá tartozó előcsarnok nyílik. Ezt az egyik 24 lakásos színészház határolja.

A másik a Déryné utcáról nyíló hátsó udvar a Déryné u. 3. sz. épület hátsó szárnyának elbontásával és a szomszédos Déryné u. 5. sz. épület udvarának összenyitásával keletkezett. Ebbe a megnövelt térbe került kialakításra az 500 fős nyári szabadtéri színház nézőtere. Az udvart határoló épületek: a díszletszerelő csarnok, a Színész- és Színháztörténeti Múzeum, a Kamaraszínház, Játékszín és a műhelyház-raktárépület.

Egyszintes középrizalitos historizáló épület, amelynek középső három nyílásaxisában a kocsialáhajtó kosáríves nyílásai vannak. A főhomlokzat timpanonos oromzatban záródik. Az épületen osztópárkány fut körbe. Az épület nyílásai íves záródásúak, egyes vonalú szemöldökpárkánnyal és keretezéssel.

A nagyszínház nézőtere patkó formájú, a kamaraszínház nézőtere lineárisan konfrontált típusú.

Épülettörténet

Miskolcon már az 1700-as években építettek „theátron”-t. Ezt azonban 1797-ben tűz emésztette el. Később nyári színkört létesítettek. 1802-től kezdve itt tartotta előadásait az erdélyi társulat Kótsi Mihály színész vezetésével.

(forrás: Népszava 1953. augusztus 27.)

A Magyar Játszó Társaság 1812-1815 között a Rondellában játszott. Az épületet lebontották, a társulatot 1815-ben Miskolc fogadta be. Az egykori Korona-fogadó kocsiszínjében majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán fellépő Déryné és társai meghódították a várost, ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy kőszínház építésébe fogjanak. Társulat és a színház építésének vezetésére három directort neveztek ki: Miskolczy György főadószedő, Szrogh Sámuel táblabíró, Erős József szolgabíró

Borsod vármegye 1816. február 24-i közgyűlésen határozatot hozott a színház felépítésére. Az épület terveit Losonczy József földmérnök készítette. A színház akkor a Boldogasszony, mai nevén Déryné utca 3. számú telken épült fel, a későbbi színházépület mögötti telken állt. Alapkőletétel: 1819. május 17.

Megnyitó: 1823. augusztus 24. Kisfaludy Károly: Tatárok Magyarországon című drámája

Első színigazgató: Éder György

A színház belülről ekkor még nem volt teljesen kész.

Éder György társulatának tagjai - Kőszegi Alajos, Nagy István, Takács János, Czégényi Erzsébet, Magyari, Magyariné, Horváthné, Éderné - a megnyitást követően többek között a Donna Diana, Lutza széke, Stuart Mária, Bohó Misi című darabokban léptek színre.

A miskolci színház fedele fenyőzsindely, felső padlója gyalult deszka, elején mindjárt a bemenetelnél két kis kamra, egyik a pénztárnak, a másik a cukrász számára. Eleinte nem volt benne se karzat, se páholy, csak később Vay Ábrahám úr, Borsod akkori alispánja szinte a maga költségén bevonatta az oldal mellékeket 32 páhollyal, felül kerítvén azokat egy karzattal, két és egyszeres lócákkal. (forrás: Honművész 1833-ban.)

Az épület leégett egy nagy tűzvész következtében: 1843. július 19-én. Tervei nem maradtak fenn.

1843-44-ben a házat Miks Ferenc rimaszombati építész tervei alapján a miskolci katonai helyőrség tiszti szállásaként építették újjá.

Az első miskolci színház maradványait is magában őrző épület a rekonstrukciók során a Miskolci Nemzeti Színház épületegyüttesének részeként, színész-és színháztörténeti múzeumként született újjá.

A színház leégése után a társulatok nyáron a Korona és Csillag vendéglők kerthelyiségeiben, télen a Csizmadiaszínben és a Korona szálló termében játszottak.

1846. december 19-én Szemere Bertalan az országgyűlési képviselő, a miskolci kaszinó elnöke új színház felépítése céljából részvénytársaság létrehozását kezdeményezte. ( A részvénytársaság 1916-ban megszűnt, az épületet a város vette gondozásba.)

A város az építéshez a leégett épület és a telek fejében átadta a nagyobb területű főutcai saroktelket. A tervek elkészítésére egymástól függetlenül kapott megbízást.

Hild József (vármegye hívta)

És a trieszti származású Cassano József (Szemere Bertalan hívta).

A színház Cassano tervét fogadta el, amely alapján a színház klasszicista stílusban 1847-57 között épült fel. Alapkőletétel: 1847. szeptember 3.

Az építkezés költségeit az a részvénytársaság fedezte. A Cassano József tervei alapján készülő színházat 1857. szeptember 3-án avatták fel. Az új színház első igazgatója Latabár Endre volt, akinek társulata Vörösmarty Marót bán című művét mutatta be. (Egressy Gábor, Lendvay Márton főszereplésével) Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza is. Ekkor kapta meg a teátrum "felsőbb engedelemmel" a Miskolci Nemzeti Színház nevet.

Érdekesség: színház épületében idegen funkciók is helyet kaptak: emeleti termeibe (mai társalgó) a város polgári kaszinója, a földszinti utcára nyíló helységeibe üzletek kerültek.

Cassano viszonya a várossal megromlott, elhagyta Miskolcot.

 Az épületben először 1849-50-ben a földszinti üzletek készültek el. 

Az épület ettől fogva alapvetően végig megőrizte eredeti karakterét, klasszicista és belső neobarokk jegyeit az átépítések, felújítások ellenére.

Jelentős korszerűsítést végeztek az 1880-as években, amikor bevezették a központi fűtést és a légszesz világítást. Ekkor 1883-84-ben építették a tornyot, amely abban az időben tűzőrségi célokat szolgált, napjainkban pedig a pontos időt mutatja. (Eklektikus stílus)

1925-ben Vágó László építész tervei alapján a nézőteret barokkos stílusban átépítették, vasbeton kupolával fedték le és az előcsarnokot átalakították, de a homlokzati klasszicista jelleg megmaradt.

1950-51-ben a Széchenyi utca villamospályájának kétvágányúsítása során felmerült, hogy a főbejárat utcavonal elé álló árkádos részét lebontsák, Menner László miskolci építésznek köszönhető, hogy ez a beavatkozás nem valósult meg.

Magyar Nemzet 1954. február 9. Mátrai-Betegh Béla

„… 1953 nyrára tervezték az átépítést. Azonban közbelépett a városi tervezőintézet azzal, hogy a színház építkezését összhangba kell hozni Miskolc új, alakuló képével. Ez rendjén van. De a Magyar Nemzet éppen a multkor írta meg, hogy Miskolcnak, kivált ami az építkezést illeti, nincs gazdája…. „

„… A korhadó zsinórpadlás leszakadással fenyeget- ezért nem tud a színház repertoárra berendezkedni. A minden estére szükséges, más-más díszleteket ugyanis nem meri a rozoga zsinórpadlásra felhúzni. Az öltözőkben nincs folyóvíz, mennyire nincs tehát a műszakiaknak tussolóhelyiségük! A színház helyiségeit vaskályha fűti, az épülettől öt háznyira fekvő festőműhelyt még az se, úgyhogy a keményrefagyott ecsetekkel vésni inkább lehetne, mint festeni. A nézőtérnek van központi fűtése, de azt az idén háromévi huzavona után hozták rendbe, hogy a közönség csak télikabátban ülhet be, így is estéről estére megtörténik, hogy 15-20 néző nem bírja tovább a jégvermet a elmegy. Az elektromos kábelek a színpadtérben a falon kívül futnak, úgyhogy a tűzveszély miatt újra meg újra kérlelni kell a kötelességét teljesítő tűzoltót, hogy engedélyt adjon az előadás elkezdésére…”

1957-59 között Bene László és Horváth Béla építészek tervei alapján jelentős mértékű átépítésre és bővítésre került sor: ekkor szüntették meg a színház épületében működő üzleteket, bővültek a közönségforgalmi terek (előcsarnokok, ruhatárak). A szomszédos Széchenyi u. 21-23. számú telken szanálták a korszerűtlen lakóépületeket, és helyén belső udvart (mai Déryné udvar) alakítottak ki. A nyugati oldalon öltöző-irodaszárnnyal, északi oldalon hátsó színpaddal, kiszolgáló helyiségekkel és díszletraktárral bővült a színház épülete.

 Az Országgyűlés 1990 év végén a CIV. Törvényben – a hazai színházi felújítások sorában – támogatást szavazott meg a miskolci színháznak.

 A rekonstrukció a központi támogatáson kívül Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának saját pénzforrásaiból és vállalkozói tőkéből valósult meg.

 1991-1994 Színház rekonstrukció: Bodonyi Csaba Ybl –és Széchenyi –díjas építész irányításával a miskolci Interplan Kft. elkészítette a terveket.

 Cél: négy színházi funkciót magába foglaló épületegyüttes megvalósítása.

 A rekonstrukció (építész-tervező: Bodonyi Csaba) eredményeképpen az addig 8000 m2 alapterületű színház több mint 16 ezer m2-re növekedett öt játszóhellyel.