Építészeti leírás

Eklektikus épület, amely az osztrák származású Lang Adolf és társa Steinhardt Antal tervei szerint valósult meg. Színházépületük 1150 néző befogadására épült, amely nézőterét illetően kiegyensúlyozott, harmonikus alkotás.

Pécs főutcájának beépítési vonalától hátrább húzva áll a színház, amely előtt egy kis teret alakítottak ki. Főhomlokzata három nyílásaxissal tagolt, középrizalitos, egyszintes épület. A középrizalitot négy korinthoszi oszlopon nyugvó timpanon zárja le. A nyolcszög formájú középpavilont bádog kupola fedi, tetején csúcsdísszel. A középtengelyben a földszintről az íves záródású bejárati kapu nyílik. A két szélső sarokrizalitok egy nyílástengellyel tagoltak, a földszinten az egyenes záródású kapukkal, kisebb bádogkupolával fedve. A főhomlokzaton, az osztópárkányon díszített kő erkélykorlát fut végig a sarkokig. A színház homlokzata vakolt, vízszintesen fugázott felületű.

Az oldalhomlokzatok kevésbé díszítettek, ívesen záródó ablaknyílások tagolják  a homlokzatot.

Nézőtere patkó formájú, két emeleten páholyokkal és a harmadik emeleten karzattal. A színpadot széles proszcénium fal keretezi, az emeleten proszcénium páhollyal.

Épülettörténet

Pécsett 1893-ban a Mária utcai Városi Színházat elavultnak tekintették, ezért 1884-ben a pécsi polgárok Pécsi Újság hasábjain megfogalmazták az igényüket egy új színház felépítésére.

Pécs város közgyűlése Színügyi Bizottságot alapított, melynek feladata a színház építési telkének kijelölése volt, s választásuk a jelenlegi Színház térre esett, ahol abban az időben katonai csapatkórház állt. Ebben az időszakban, 1840-től épültek fel a város fontos intézményei, hivatalai, köz- és magáncélú lakóépületei, s Pécs mai arculatát zömében az akkor zajló építkezések nyomán nyerte el. A Színügyi Bizottság elnökének az akkori polgármestert, Aidinger Jánost választották, aki megszavaztatta a megyei pótadó kivetését a színház költségeinek fedezésére. 1890 májusában a bizottság országos tervpályázatot hirdetett. A pályázatot a Lang Adolf és Steinhardt Antal tervezőpáros nyerte meg. Az építkezési munkálatok 1893. június 3-án kezdődtek el a hajdani dominikánus rendház, vagyis az akkori csapatkórház lebontásával. Decemberre már tető alá került az épület. A külső szobrászati és díszítő elemeket a Zsolnay Kerámiagyár művészei és munkásai készítették.

Az épületen helyet kapott a kor kiemelkedő „színházi emberének" tartott Csiky Gergely, Szigligeti Ede, Kisfaludy Károly és Erkel Ferenc szobra, s a kupolán látható Géniusz szobrot Kiss György szobrászművész a Zsolnay Kerámiagyár alkotógárdájával keltette életre. A millennium tiszteletére felépített színház kb. 1150 néző befogadására volt alkalmas. A mozdítható székek pedig lehetővé tették a táncestek és sportrendezvények lebonyolítását az épületben.

A színház megnyitójára 1895. október 5-én került sor, Somogyi Károly társulata tartotta az első előadást. Az előkelő pesti vendégeket különvonat hozta az ünneplőbe öltözött városba.

Az életveszélyessé vált Pécsi Nemzeti Színház 1986. június 5-én zárta be kapuit. Az épület egészét érintő felújítás 1991 júniusáig tartott. Az építéstervező Siklós Mária volt. Ennek során az épület teljesen megújult. A több szín megjelenítésére kiválóan alkalmas forgószínpad, a színdaraboknál a művészi hatás fokozására is alkalmazható négy részben süllyedő zenekari árok, azon kívül az új fény-, hang- és videórendszer, s a klimatizált nézőtér mind-mind a modern kor igényei szerint készült.

Megnyitó: 1895. október 05. (Somogyi Károly igazgatása alatt). Az épületet tervezték: Lang Adolf, Steinhardt Antal. Férőhelyek száma: 1150. Felújítás: 1985-1991, tervező: Siklós Mária, belsőépítész Schinagl Gábor (KÖZTI). A Kamaraszínház tervezésében építész munkatárs: Balázs János. Színpadtechnika: Strack Lőrinc és Vajda Ferenc (SZIKI).Férőhelyek száma: 590.

A Kamaraszínház változtatható formájú, férőhelyek száma: 276-340.