Károly Lotz

Lotz Károly Marastoni Jakab festőiskolájában, majd Wéber Henriknél kezdte meg festészeti tanulmányait. 1852-től Bécsben tanult Karl Rahlnál. Munkássága kezdete elsősorban tájképeket festett, legelésző méneseket, alföldi puszta világát.Majd megkezdődtek 1864-től a monumentális freskómunkái, melynek első darabja a Vigadó lépcsőháza volt. Ez a szépen ívelő pálya folytatódott a Nemzeti Múzeum, az Egyetemi Könyvtár, több palota, gimnázium freskóival. Az Operaház nézőterének mennyezetképe pályája egyik csúcsának tekinthető. 1883-tól a Mintarajziskola tanára lett. Emellett folytatódott freskófestészeti működése is 1884-ben a Keleti pályaudvart díszíti képeivel. Majd következnek a Párizsi Áruház, a Wodianer palota képei, a tihanyi apátságot Deák Ébner Lajossal együtt festi.Az Országháza két falfestményét 1896-1901 közt készíti el. AZ utolsó nagy freskója pedig a Budavári Palota Habsburg termének mennyezetképe volt. A nagyszabású freskók mellett portrék sorát készítette. Ezek közül a legszebbek fogadott lányairól készültek. Mitológiai tárgyú képei is a festészet remekei. 1933-ban születésének 100. évfordulójára a Műcsarnokban Petrovics Elek által rendezett kiállítás 15 termet töltött meg.