enczsksiplhudeitsvhrespt
NAVIGÁCIÓ Theatre database
EN | HU | IT

Vörösmarty Színház

korábbi nevei Városi Színház (-1913)
a színház történetefényképek, mellékletekműszaki adatokHistoric equipment

fontosabb események

(részletek)22.08.1874 | Megnyitó, Katona József: Bánk Bán

(részletek)1959 | Újjáépítés a világháborús leégés után

(részletek)07.12.1962 | Megnyitó: Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde

(részletek)2004 | Teljes újjáépítés

(részletek)11.12.2005 | Megnyitó: vörösmarty Mihály, Csongor és Tünde

személyek

(részletek)Skalniczky Antal |építész

Skalnitzky Antal, Szkalnitzky (Lak, 1836 – Bp., 1878. jún. 9.): építész, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1865). Tanulmányait a bécsi műegy.-en és a berlini építészeti ak.-n végezte, 1864-től 1870-ig h., majd rk. tanári minőségben működött az egy. mű- és díszépítéstan tanszékén. Sógorával, Koch Henrikkel társulva a fejlődő Bp. számos középületét és bérházát tervezte (Főposta a Petőfi S. utcában, az orvoskari klinikák központi épületei az Üllői úton, bérházak az Oktogon – téren stb.). Stílusát kezdetben a romantika, később a történeti stílusok felelevenítése jellemzi. Legjelentősebb munkája a pesti Egyetemi Könyvtár épülete, valamint a székesfehérvári, aradi és debreceni színház. Az MTA palotájának Stühler után kivitelezője. – Irod. S. A. építész, hazánkfia (Vasárnapi Újság, 1860); S. A. (MTA Almanach, 1880); S. A. építész (Művészet, 1912); S. A. (Élet és Tud. 1955. 27. sz.)

több színház

Spránitz Tibor |építész, belsőépítész
Pintér Tamás |építész
(részletek)Henrik Koch |építész
Koch Henrik (Bécs, 1837 v. 1840 – Bp., 1889): építész, ~ Henrik (1781–1861) fia. Tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta. Skalnitzky Antal építésszel társulva a kiegyezés (1867) után számos reneszánsz és eklektikus stílusú épületet (a bp.-i Wodianer-palota, 1877 körül stb.) tervezett és épített.

Hornicsek László |építész
Szőkedencsi Géza |belsőépítész

történet

Építészeti leírás

Az egyemeletes színházépület főhomlokzata középrizalitos, amelyet öt nyílásaxis tagol. A középső három nyílásaxis a rizalit síkja elé ugrik. Innen nyílik a három egyenes záródású bejárati ajtó, amely fölött előtető látható. Ebben a középső három tengelyben az emeleten íves záródású, aedikulás szemöldökű ablaknyílások vannak. A nyílások között ion oszlopfős pilaszterek tagolják a homlokzatot. A középrizalit két szélső tengelyében ívesen záródó ablakok vannak.

A földszint vízszintesen fugázott felületű, négyzetes ablaknyílásokkal. Az épületen osztópárkány és fogazattal díszített zárópárkány fut körbe. Az épület visszafogott neoreneszánsz architektúrát mutat. Az oldalhomlokzatok 14 nyílásaxissal tagoltak, egyenes záródású, aedikulás keretelésű ablaknyílások. A zsinórpadlás egykori laposszögű oromzatát, egy nyersbeton és üveggel burkolt modern kubusra cserélték. A nézőtér félköríves formájú, három emelten húzódnak a páholyok.

Az előcsarnokból a kicsivel lejjebb található kávéházba jutunk. Az emeleti páholyokhoz széles lépcsők vezetnek fel. A nézőtérre üvegezett ajtókon lehet bejutni, ami egy színházban igen szokatlan és zavaró megoldás is lehet. Hátulról egy téglalap alaprajzú tömbbel bővítették a színházat. Az új épületrészt és a régi színházat egy íves felépítmény fogja össze és ebből emelkedik ki a zsinórpadlás tömege. A színpadhoz díszletraktár és hátsószínpad is csatlakozik.

 

Épülettörténet

Székesfehérvár színháztörténetünk hajnalának is különös fontosságú helyszíne. A városban a 18. sz. folyamán állandóan volt jezsuita iskolai színjáték és már a 19. század első felében is játszanak itt vándortársulatok (1818-ban például Tokody János: A szövetségesek birodalma című előadást mutatják be a később összeomlott Győry-házban Balogh István vendégszínészei Szatmárról). 1818 okt.-ében megyei irányítás mellett megindult a rendszeres színjátszás a Pelikán-fogadó nagytermében, Horváth József művészeti vezetésével. Ők vitték sikerre Kisfaludy Károly vitézi játékait: Híres bemutatójuk volt A tatárok Magyarországon, az Ilka, a Szécsi Mária, Kemény Simon vagy 1821-ben az Iréne. A tagok között volt Déryné, Kántorné, Kőszeghy Alajos.

A szabadságharc után 1862-ben kezdődött el az a mozgalom, amely állandó színházépület megteremtését tűzte ki céljául. A telek megszerzése után Szögyén-Marich László főispán vette kézbe az ügyet: 1872-ben letették a KochSkalnitzky építészeti iroda tervei szerint építendő színház alapkövét. Szkalnitzky Antal a kiegyezés korának fontos építésze volt  és az 1861-65 között megépült debreceni színházzal már bizonyította alkalmasságát e meglehetősen speciális építészeti területen. A bemutató 1874 augusztus 22-én volt, Katona József Bánk bán c. művével, prológusát Jókai Mór írta, Laborfalvy Róza mondta el. 

Többször vendégszerepelt itt ekkoriban Jászai Mari; ő játszotta az 1884-es helyi bemutatón Az ember tragédiája Éva szerepét. 1896-ban a város vette át a megyétől a színház üzemeltetését. A város színészetének 100. évfordulóját ünnepelve kapta meg az épület 1913-ban a Vörösmarty Színház nevet.

Az eklektikus stílusú épület a II. világháború alatt teljesen lepusztult, leégett (1944-ben), majd a romos épületet a háború után évtizedekig bútorraktárként használják. 1946-ban a Székesfehérvári Torna Club székházának nagytermében alakítottak ki színpadot, udvarán pedig nyári játszási lehetőséget. Ezután az ún. István-teremben játszottak a színház rekostrukciójáig.

1959-1962 között Spránitz Tibor és Hornicsek László belsőépítész tervei alapján (KÖZTI) teljesen újjáépítik többnyire a régi épület stílusában, kiegészítve a legkorszerűbbnek számító gépészettel és a kor esztétikáját és kultúrpolitikai nézeteit tükröző belsőépítészeti megoldásokkal. 1780 négyzetméter területet építettek be (teljes térfogat: 32 043 m2), 36 millió forintból.

A zsinórpadlás egyszerűbb formákból épült, hasábja kontrasztban áll a díszesebb 19. századi formaköntössel. A nézőtér a korábbi 677-ről 630-ra csökkent, akusztikai szereppel bíró kékeszöld faburkolattal látták el a nézőtér falait, a rendi társadalmat tükröző páholyok helyébe erkélyes nézőteret alakítottak ki. Az alagsori büfé és társalgó mozaikborítását Pertilla István iparművész készítette.

Az állandó társulat általi mindennapos használat domborította ki az átépítés hibáit, melyet már   a kortárs sajtó is megjegyez: a színpadot nem minden helyről lehetett jól látni, a kiszolgáló helységek nem voltak elégségesek, amit az a tény magyaráz, hogy eredetileg az épület nem álladó színháznak készült, hanem befogadószínháznak, „színházi célú művelődési intézménynek” épült, amelyben a mozivetítés lehetőségét is biztosítani akarták. A színpad (mára már történeti) méretei : a színpadnyílás szélessége 10 m, magassága 6m, a színpadszélesség 22m, mélység 14 m, magasság 20.64 m, a hátsó színpad szélessége 18 m, mélysége 4 m, magassága 7m, a proszcénium 10 X 6 m. Fogószínpad is beépítésre került, átmérője 9.60m. Körhorizontos, felsőgépezetekkel, világítási tornyokkal és hidakkal. Az épület nézőtéri világítási híddal is rendelkezett, valamint 60 szabályozható áramkör állt a fénytervezők rendelkezésére.

A belső teret számos képzőművész munkája díszítette, mint: Vigh Tamás, Nagy Lajos Áron, Petrilla István. Berczeller Rudolf a korábbi nézőtéri csillár helyére a szellőző és reflektor nyílást takaró domborművet készített, szocreál stílusban.  

Az avató előadás 1962 december 7-én volt Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című színművével. Törőcsik Mari és Bitskey Tibor főszereplésével, Marton Endre rendezésében. Az ördögfiókákat Garas Dezső, Gellei Kornél és Horváth József alakította, a további szereplők között Major Tamás, Ungváry László és Szirtes Ádám nevét is megtaláljuk. Az elkövetkezendő három évtizedben az épület befogadószínházként működik, az ország számos társulatát vendégül látva, számos társulatot és különféle műfajokat hozva a városba, akár egy évadon belül is. (pl. Nemzeti Színház (opera is), Madách Színház, Pécsi Nemzeti Színház Balettegyüttese, Győri Kisfaludy Színház, Vígszínház, Kecskeméti Katona József Színház -1960 decemberében 8 különböző előadást láthatott a nagyérdemű).

Az 1980-as években technikai felújításokra került sor. Ekkor lényeges szervezeti változás következett be a színészi életben is. Az új vezető, Péterffy Attila helyet biztosított a Magyar Filmgyártó Vállalat színészegyüttesének, amely ettől kezdve fokozódó rendszerességgel mutatott be alkalmilag összeállított társulatokkal produkciókat. 1985-től a művészi vezetést Bujtor István vette át. Mivel a bemutatók után vendégjátékokat is lebonyolítottak, olyan szériákra is lehetőségük nyílt, mint Steinbeck: Egerek és emberek 65, ill. Williams: A vágy villamosa 75 előadására. 1986-tól szoros együttműködést alakítottak ki a Tatabánya központtal rendelkező Komárom Megyei Játékszínnel.

1995 júniusában a városi önkormányzat lehetővé tette, hogy tíz fiatal színésszel (Brunner Márta, Fehér Adrienn, Horkay Péter, Németh Attila, Szabó P. Szilveszter, Szomor György, Tihanyi Lívia, Várfi Sándor, Zakariás Éva, Závodszky Noémi) létrejöjjön a színház társulatának magja. Ez a névsor 1997-ben tovább bővült: a Vörösmarty Színházhoz szerződött Kállay Ilona és Szabó Gyula – az önkormányzat ugyanis további tizenhat színművész szerződtetését biztosította.

Az állandó társulat és a repertoárjáték újabb igényei, valamint a hatvanas évek óta nem végzett felújítási munkálatok az ezredfordulóra újabb teljes átépítést követeltek. Nem beszélve ugyanakkor a megváltozott társadalmi/politikai berendezkedés szükségeire az esztétikai/reprezentációs megújulásra is. Több sikertelen pályázat után 2003-ban végre siker koronázta a város erőfeszítéseit, és sikerült tetemes központi támogatást nyerni a rekonstrukcióhoz. Szőkedencsi Géza, Pintér Tamás (ARTONIC Design Építészeti Kft.) tervei alapján 2004 - 2005 között zajlott az építkezés, 4 milliárd forintot emésztve fel (az önkormányzati önrész és az állami támogatás összesen). A társulat addig tovább játszott művelődési házakban, valamint vendégszerepelt a régió több városában (pl. Siófokon). A 7000 m2 beépített területből  jelentős a 3000 m2 bővítmény (irodák, öltözők, próbatermek, étterem és egyéb kiszolgáló helységek épültek új épületszárnyban). A rekonstrukció során 3500 köbméter betont, 350 tonna acélt, 160 kilométernyi elektromos és informatikai kábelt, 16 kilométernyi gépészeti csövet, 1900 négyzetméter kőburkolatot használtak fel.

Egyébként a tervezők elgondolása hasonló az 1962-es gyakorlathoz: az épület stiláris alapköntösét, az épület tömbjének nagy részét historikusan rekonstruálva igyekeztek napjaink divatos építészeti elemeit a kiegészítésekben illetve a belső tér kialakításában alkalmazni. Így került nyersbeton-borítás a zsinórpadlásra, melyet átlátszó üvegfelület takar (este színváltó díszvilágításban), vagy márványborítású tágas előcsarnokot alakítottak ki. A nézői büfé az előcsarnok központi terében, a nézőtér emelvénye alá benyúlva, teraszosan lett kialakítva (az ívesen formált, kis fényforrásokkal díszített mennyezet fölött az új nézőtéri széksorok ereszkednek a színpad felé). Az előcsarnokban Vörösmarty Mihály szobra áll. A páholyokhoz vezető lépcsők tágasak, jellemző az emeleti íves üveg mellvéd, nyersszínű fa kézelővel. Az új világítás jellemző elemeit a „tupírozott” csillárok alkotják, számos kis fényforrással.

Az épületben új balettermet és egy próbatermet alakítottak ki, hatalmas színésztársalgót és éttermet, erkéllyel és nagyszerű panorámával a városra. A zsinórpadlás tetejére tervezett terasz nem került megvalósításra. Az erkély helyett újra páholyokat alakítottak ki, melyeket a mecénások (főként ipari vállalkozók) egész évadra kibérelhetnek. Így a nézőtér kapacitása 470 főre csökkent. Különös megoldás, hogy a nézőtér hosszában nem járható át szabadon, hanem három soronként teraszokra oszlik, amelyekhez csak az előcsarnok különálló ajtóin lehet bemenni kétoldalt. A kétoldali ajtók üvegezettek, ezért minden ajtó elé (a hang- és fényszigetelés érdekében) félkörívben függönyt szereltek.

A színpad méreteiben és felszereltségében is radikális átalakuláson ment át: 10 db intelligens lámpa, hidraulikus gépezettel,  süllyeszhető zenekari árokkal; hátsó színpaddal és díszletfelvonóval, új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait. A korábbi egyszerű forgószínpadot gyűrűs forgószínpad váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a forgó közepe és gyűrűje egymástól függetlenül is mozgatható, értelemszerűen akár egymással ellentétes irányban is, ami látványos díszletváltásokat tesz lehetővé. Ugyancsak gyors és látványos díszletezést valósít meg az a 36 tagból álló díszletmozgató kocsi, amely a hátsó színpadról fél perc alatt áthúz egy teljesen felépített díszletet a színpadra.

A nyitóelőadás ismét Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje, de ezúttal külföldi rendező munkája (R: Vladiszlav Troitskiy), valamint egy egyhetes avató előadás-sorozat adott hangsúlyos kezdetet az épület új életének, nyitógálával és April de Angelis: Garrick, a színész, című előadásával (rendezte Szurdi Miklós). A gálán a repertoárdarabok díszleteivel demonstrálták a színpadi gépezet működését.

2008-tól Szurdi Miklós igazgatói tisztségét Vasvári Csabának adja át, és a társulat összetételében is kisebb-nagyobb változások történnek. A körülbelül félszáz főt számláló társulat jelenleg a három helyszínen játszik (nagyterem, stúdióterem, Pelikán kamaraterem), főként prózai és zenés darabokat, nyaranta pedig rendszeresen szabadtéri bemutatókat is tartanak a főtéren. 

 

 

szabályozatlan

nincs

Add information

Minimális kapacitás

az e-mail cím formátuma helytelen

nézőtér

threeplusfour=