Építészeti leírás

A színház kétszintes főhomlokzata elé, egy függönyfalas emeleti doboz ugrik ki, amelyet tíz zöldre festett vasbeton oszlop tart, ezáltal árkádos bejáratot képeznek ki. Az épület a második emeleten hét egyenes záródású nyílásaxissal tagolt. Az épületet egyszerű, fogazott zárópárkány zárja le. A zsinórpadlás tömege pylont formál és kiemelkedik a színház tömegéből.

Szakszervezetek Zalaegerszegi Munkásotthona, Megyei Művelődési Központ (1962–1980)

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház épületét eredetileg művelődési, kulturális és művészeti rendezvények céljára az 1950-es évek végén kezdték építeni egy mocsaras-ingoványos területen az országban először alkalmazott technikával, kútalapozással. Az ünnepélyes alapkőletételre 1958. december 16-án került sor, de a mélyépítési munkálatok már augusztusban megkezdődtek. A létesítmény több funkciót volt hivatott ellátni: a színházi előadások tartására is alkalmas épületben helyet kapott a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja, a Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa, a szakszervezeti könyvtár, klubhelyiségek, több „mozgalmi és művelődési helyiség”. Az építészeti terveket ifj. Kotsis Iván, a színpad gépészeti terveit Tolnay Pál (KÖZTI), a bejárat két oldalának domborműveit Andrássy Kurta János szobrászművész, a teret lezáró szobrot Pál Mihály szobrászművész készítette. Az ekkor Szakszervezetek Zalaegerszegi Munkásotthonának nevezett létesítményt 1962. január 27-én avatta fel Darabos Iván, az MSzMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára.

A Zalai Hírlap 1962. január 28-i száma így számolt be az újonnan átadott épületről: „A nézőtér impozáns, szép kivitelezésű. 498 piros műanyag bevonatú széket helyeztek el, kényelmes, széles sorokban a földszinten és száz ülőhely van az erkélyen. A falakat préselt falemezekkel burkolták, világítása korszerű. […] A színháztermi rendezvényeken a sokoldalúságra törekednek. Itt mutatja majd be előadásait az Állami Déryné Színház, az Országos Rendező Iroda, a Pécsi Nemzeti Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház s esetenként különböző fővárosi színházak. A terem akusztikája lehetővé teszi, hogy itt bonyolítsák le a hangversenyeket is.” A zsinórpadlással, zenekari árokkal ellátott színpad nyílása 9 méter, mélysége 11 méter, belső szélessége 16 méter valamint magassága 17 méter volt, melyet tizenkét nagyteljesítményű reflektor világított meg. Hét öltöző és zenekari hangoló szolgálta az itt fellépő művészek kényelmét. A beruházás harminckétmillió forintból valósult meg.

A protokolláris avatóünnepség másnapján, január 28-án az Állami Déryné Színház mutatta be Katona József Bánk bánját, majd pár nap múlva a Pécsi Nemzeti Színház Traviata előadására került sor, s ezzel a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit az új kultúrház.

1966-ban a szakszervezeti művelődési házat összevonták a Zala megyei Népművelési Tanácsadóval, így az intézmény ugyanazzal a funkcióval Megyei Művelődési Központ néven működött tovább 1980-ig, ahol évente hatvan-hetven színházi előadásnak tapsolhatott a publikum.

Állandó Színház, Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház

Zala megye kulturális vezetői az 1970-es évek végén fogalmazták meg azt az igényt, hogy állandó társulattal rendelkező színház létesüljön Zalaegerszegen. A Művelődésügyi Miniszternek írt levelükben felajánlották, hogy a színház épületének céljára átadják és korszerűsítik a Megyei Művelődési Központot, és a társulatnak állandó játszási helyet biztosítanak a nagykanizsai művelődési központban és az összes zalai játszóhelyen. Már ekkor mint Hevesi Sándor Színházat említették a létesítendő teátrumot, melyet egytagozatú prózai színháznak képzeltek el a Veszprémi Petőfi Színház mintájára. Egy 1979. július 26-án kiadott MTI-hír beszámolt a harmadik ötéves terv színházépítési és fejlesztési koncepciójáról, e szerint Nyíregyházán és Zalaegerszegen önálló színház kezdi meg működését.

Az épület színházi funkciókra való teljes átépítését 1980-ban kezdték el Vajda Ferenc szcenikai főmérnök vezetésével, Tompos Csaba építészmérnök és Székely Zsuzsa belsőépítész közreműködésével a budapesti Középülettervező Intézet tervei alapján. Vajda Ferenc így mutatta be az épület koncepcióját: Mivel az építkezésre korlátozott anyagi forrás áll csak rendelkezésre, „nem lehet olyan színházat csinálni, amelyik megegyezik a hazai viszonylatban még uralkodó igényekkel. […] De ha nem használjuk a belsőépítészetnek azokat a díszítőelemeit, amelyek a nézőket a régi módon stimulálják a színházi hangulatra – akkor ezt valamivel pótolni kell. […] Ezért azt mondtuk, hogy akkor legyen ez nyílt színház abban az értelemben is, hogy ezeket a tereket úgy formáljuk és úgy használjuk, hogy ne csak az előadás alatt legyenek nyitva és álljanak a közönség rendelkezésére, hanem akár reggeltől estig.” (Kováts Flórián: „Legyen ez nyílt színház!”. Színház 1981. 6. 21.)

A Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1981. február 11-én elfogadta a beruházási okmányt: 149,9 millió forintot irányoztak elő a leendő színház épületének felújítására és bővítésére. Még ebben az évben felvették a kapcsolatot Ruszt Józseffel, aki ekkor a Szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója volt, és aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy szerepet vállaljon a zalaegerszegi színház alapításában mint művészeti vezető. 1982 februárjában elfogadták az alapító okiratot, mely szerint a színház és a társulat 1983. augusztus 1-jétől kezdi meg teljes körű működését, míg a társulat szervezése saját költségvetéssel 1982. március 1-jén indul meg. A társulat magja 1982. augusztus 1-jétől úgynevezett előévadot tart és megkezdi a műszaki és adminisztrációs személyzet kiképzését. A színház neve: Állandó Színház, Zalaegerszeg.

Ruszt és az általa verbuvált fiatal csapat 1982 nyarán Paul Foster Tom Pain című művével mutatkozott be az Egervári Estéken, majd szeptember 30-án a színháznak ideiglenes otthont adó Városi Művelődési Központban.

Közben a város központjában tovább folyt a volt megyei művelődési központ színházzá alakítása, 1983. július 15-én megtörtént az épület műszaki átadása, és július 22-én a színház felvette Hevesi Sándor nevét, ezzel megalakultnak volt tekinthető az ország huszonhatodik teátruma.

Az épületet Köpeczi Béla művelődési miniszter avatta fel 1983. október 11-én. A díszelőadáson bemutatták Ruszt József rendezésében Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját (Ádám: Szalma Tamás, Éva: Fekete Gizi, Lucifer: Gábor Miklós).

„A főszínpad 212 négyzetméteres, a lejtős, lépcsős karzat nélküli nézőtéren ötszázan férnek el. A közönség az árkádos bejáraton belépve a térplasztikákkal díszített előcsarnokba jut, ahol a ruhatár és a pénztár is található. Innen nyílik az úgynevezett egésznapos klub is. A földszintről kétoldali széles lépcső vezet az első emeleti nézőtéri bejáratokhoz, illetve a képzőművészeti kiállításokra alkalmas paravánrendszerrel ellátott dohányzóba. […] A második emeleten 154 négyzetméteres kamara- illetve próbatermet alakítottak ki előtérrel.

Az önálló társulat művészi felkészülését, pihenését kis próbaterem, színészklub, könyvtár, színésztartózkodó és büfé szolgálja. Van orvosi szoba, szabóműhely, valamint díszlet-, jelmez- és bútorraktár is.” – tudósított a Népszabadság 1983. október 9-i száma.

1982 őszén Varga Zoltánt nevezték ki igazgatónak. Varga távozás után 1984-től Ruszt József lett a kinevezett igazgató-főrendező. Ruszt poláris színházi koncepciót hirdetett meg, a magas művészi színvonalat megcélzó műsor mellett közművelődési programot is indított. A kezdetek legfontosabb feladata a közönségnevelés volt. A középiskolások számára beavató színházi előadásokat rendeztek, a gyerekprodukciókkal együtt évi 12-16 bemutatót tartottak. A kis létszámú társulat összesen öt játszóhelyen próbált vagy játszott. Ez tette lehetővé a sokfajta nézői igény kielégítését.

Ruszt Józsefet Halasi Imre követte az igazgatói-főrendezői székben, aki aztán tíz évig irányította a színházat.

1997-től Stefán Gábor vezette a színházat, aki művészeti vezetőnek Bereményi Gézát, főrendezőnek pedig Bagó Bertalant kérte fel. 2009 végén Besenczi Árpádot nevezte ki a teátrum igazgatójának Zalaegerszeg közgyűlése.

Zala megye egyre nehezedő anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy továbbra is egyedül vállalja a színház fenntartását, így Zalaegerszeg Megyei Jogú Várossal hosszú távú megállapodást kötött a színház támogatásáról. Ennek megfelelően 2002. szeptember 1-jétől a fenntartói feladatokat a város vette át, a színház támogatását a város és a megye hatvan-negyven százalékos arányban vállalta.

A színház Házi Színpadát a 2007–2008-as évadban a Griff Bábszínház játszóhelyéül jelölte ki a város önkormányzata, a társulat ettől kezdve stúdió-előadásait kénytelen külső játszóhelyen tartani.

Rekonstrukció, 1999–2000

1999 augusztusában Kőnig Tamás és Wagner Péter (Kőnig és Wagner Építészek Kft.) meghívásos tervpályázaton nyerte el a jogot arra, hogy megtervezze a Hevesi Sándor Színház rekonstrukcióját. A tervek – a kiírás alapján – csak a ház közönségforgalmi tereire (bejárat, ruhatár, előcsarnokok, közönséglépcsők, a közönség vizesblokkjai, nézőtér) vonatkoztak, érintetlenül hagyták az üzemi területeket. Végül anyagiak híján csak a nézőtér felújítása valósulhatott meg.

A tervezők kiindulásként megállapították hogy, a Hevesi Sándor Színház épülete heterogén, architektuálisan zavaros. Az eredeti szocreál külső és a századunk második felére jellemző igénytelen belsőépítészet jellegzetes keveréket alkotott. Ráadásul az alkalmazott rossz minőségű anyagok lepusztulttá tették a belsőt és elodázhatatlanná a rekonstrukciót.

A közönségforgalmi területen adott volt az összes szükséges helyiség, ugyanakkor ezek nem álltak össze jól áttekinthető, logikus térsorrá. A nézőteret hátsó és oldalsó karzatszinttel egészítették ki. A színpaddal szemben fallal zárt páholyokat, oldalt mellvédekkel elválasztott páholyokat alakítottak ki. A karzatszinten rendezvények tartására is alkalmas előcsarnokot terveztek, melyre az egy szinttel lejjebb lévő fő előcsarnokból egykarú lépcsővel lehet feljutni.

Az átalakítással megteremtették a tolókocsis közlekedés lehetőségét is. A bejárati előlépcsőknél rámpák készültek, a földszinti és az első emelet közé tolókocsi szállítására alkalmas felvonót építettek. A nézőtér utolsó előtti sorában, a bal oldal szélén két tolókocsi számára elegendő helyet hagytak üresen.

Új, jobb látást és kényelmesebb ülést biztosító zsöllyeszintet alakítottak ki.

Az új térelrendezés meghatározója az aszimmetria lett. Az alaptér mennyezete és a falburkolat feletti falfelületek – a szcenikai berendezések, karzatok is – matt fekete színűek. Ebbe a térbe került középen és bal oldalon a kék üvegnégyzetekkel kombinált, furnírozott rétegelt lemez és fa könyöklő kombinációjával előállított mellvédek szalagja, valamint az ugyanilyen elven készülő falburkolatok. Jobb oldalon a teret az íves karzatot hordó függőleges, műmárvánnyal borított vasbeton fal zárja le, mely előtt erkélyként jelenik meg a szintén műmárványos vasbeton mellvédű karzat.

A nézőtér székei kék színű kárpitozásúak, faszerkezetük a sötétebbik nézőtéri falburkolat színével egyező. A nézőtér terében, de attól vizuálisan elválasztva technológiai célokat szolgáló világítási hidak és munkakarzatok sora készült. Az előszínpad – és ezzel együtt a zenekari árok – mérete megnőtt, lefedése flexibilis használatot tesz lehetővé. A világítási pozíciókat az oldalpáholyok mellvédje mögé szerelt világítási tartók egészítik ki.

Az előcsarnok-hálózat kialakításának legfontosabb szempontja az összetartozás hangsúlyozása. A meglévő értékes burkolatokat (süttői mészkő) megtartották, helyenként átalakították, illetve azonos anyagú új burkolatokat is terveztek. Ugyancsak a meglévő, és az új állapotra is jellemző a vakolt illetve glettelt, festett felület. Ezeket egészítik ki a nézőtéren is használt furnírozott rétegelt lemez burkolatok, illetve az ilyen kialakítású beépített bútorok.

A rekonstrukció építészeti terveit Kőnig Tamás és Wagner Péter valamint Fixek Mónika, Jó Andrea és Ország Attila készítette. Szerkezettervező: dr. Nagy Tibor, épületgépész: Dobay István és Pacher László, elektromos tervező: Holló Mihályné és Révhegyi Ferenc, akusztikus tervező: Kotschy András.

A háromszázmillió forintos központi céltámogatásból felújított 402 férőhelyes nézőteret 2000. október 20-án Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter adta át.