A retorikai kamarák olyan céhszerű társaságok voltak, melyek mindig előre megadott témákra készítették előadásaikat – egyesítve bennük a költészet, a zene és a dráma elemeit. Három emeletes színpadot használtak. A díszleteket, mielőtt szerepet kaptak volna, függönnyel takarták el. Ez a tértípus már az Erzsébet kori nyilvános színházat idézte. A legfelső szinten állt egy trónus, amelyben az a személy foglalhatott helyet, akinek tiszteletére az ünnepséget tartották.