A Teatro Olimpico egy olyan „római színház, amelyet bezártak egy épületbe”. A legfelső sorban elhelyezett székek mögött szobrokkal díszített oszlopsor fut. A mennyezet tágasságot sugallva az égboltot ábrázolja. A színpadot körben díszlet határolja, amely városi utcaképet ábrázol – a színpad így köztérré válik, s ezen a téren játszódik minden. Valamennyi perspektívát az uralkodó szemszögéből látunk, aki a félkör alakú nézőtér közepén ül. A központi perspektíva illúziója tökéletes, mivel a hátrább lévő terekben, a kicsi, szűkülő kulisszák között gyerekek szaladgálnak, akik ugyanolyan jelmezeket viselnek, mint a felnőtt színészek az előrébb álló „utcán”.