enczsksiplhudeitsvhrespt
NAVIGÁCIÓ Theatre database
EN | HU | IT

Bóbita Bábszínház

a színház történetefényképek, mellékletekműszaki adatokHistoric equipment

fontosabb események

(részletek)1905 | A Mária-utcai épület építése

A Pécsi Jótékony Nőegylet új székháza Pilch Andor pécsi építész tervei alapján, és saját kivitelezésében készült. A költségeket közadatkozásból valamint nagy részben Littke József pezsgőgyáros adományából fedezték. Az eklektikus stílusú épület két lebontott barokk stílusú lakóház helyére épült.


(részletek)1961 | A Bóbita Bábszínház alapítása

(részletek)1981 | Az épület felújítása
A bábszínház a nagyterembe költözik, melyet egy lejtős nézőtérrel láttak el.
(részletek)29.01.2011 | A Zsolnai Kulturális Negydbe költözik a bábszínház

személyek

Árpád Weiler |építész

történet

Kós Lajos és a Bóbita Bábszínház

A Bóbita Bábszínház alapítója és legemblematikusabb művészegyénisége Kós Lajos volt (1924-2008), aki 1961-ben egy csapat fiatallal alapította meg a bábszínházat Pécsett, majd húsz évig „amatőr” együttesként működtek. 1981-ben a Bóbita az ország második hivatásos bábszínháza lesz, a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként.  Kós a bábozáshoz elsősorban képzőművészeti ihletettséggel fordult: a negyvenes években a Képzőművészeti Főiskolára jár, ahol már tanársegéd és a rézmetszés kiváló mestere, amikor a „fordulat évében” diploma előtt kell távoznia a főiskoláról. 1947-ben elvégzi a  Bábszövetség esti tanfolyamát, majd a Népművelési Intézet munkatársa lesz. 1961 tavaszán Zágon Gyula festőművésztől átveszi az 1951-ben alapult Művelődési Központ bábszakkörének vezetését épp amikor Németh Antal, a Pécsi Nemzeti Színház rendezőjeként, a bábszakkör számára készíti elő Donászi Magda librettójára Vass Lajos báboperáját, A kiskakas gyémánt félkrajcárját és Prokofjev Péter és a farkas című meséjét.

A bábszínház első korszakának nagy fordulatát az 1965-ös év hozta el: a "Ki mit tud?" vetélkedőn elsöprő sikert aratnak. A felnőtteknek szóló zenés bábparódiákkal, kesztyűs játékkal és kézpantomimmel az egész ország előtt ismertek lesznek, majd 1968-ban és 1972-ben is megszerzik az első díjat a vetélkedőn. Kós Lajos pályáján és a Bóbita életében fontos állomás volt Mészöly Miklós Emberke című filozofikus némajátékának bemutatója. Néhány művet több bábváltozatban is megrendezett: ilyen visszatérő anyag volt az Egy kiállítás képei és Bartók A kékszakállú herceg vára című operája, amelyet két változatban készített el: első alkalommal a játékosok saját személyükben is jelen voltak, maguk előtt tartva a bábokat, másodszor pedig paraván mögé rejtőzve, hagyományos bábszínházi formában keltették életre Bartók operáját.

Kós Lajos maga is kiemeli, hogy a bábtechnikák terén a Bóbita a kéz kreatív használatával tűnt leginkább ki, a puszta, maszkírozott vagy kesztyűbe húzott kézfej technikai-plasztikai lehetőségeit igyekezte tudatosan a végsőkig kihasználni. „Ha csak egy gyufásskatulyát húzunk a mutató és a középső ujjunkra máris egy „embert” jelképezünk. Pedig a kéz ujjai ebben az esetben felfele állnak, az ember karjai pedig lefele (…) A bábtechnikában a marionett a „legnaturálisabb”, mert hűen kívánja utánozni az emberi test anatómiai jellemzőit, míg a kéz ettől a legmesszebb áll! Mégis van a kézben valami varázslatos szimbolizmus, hogy a kézben embert látunk, a marionettben pedig egy kicsinyített, makett-embert” (Kós, 100). 

A kéz kreatív használata  mellett a kiemelten zenei tudatosság fémjelezte a Bóbita előadásait. A Kalevala egy bábos feldolgozását például Pink Floyd zenéjére készítette el: „egy időn és téren túli zenére volt szükségem amely szféra-hangzásában végtelen mélységet sejtet, térben és időben, minden irányban.” (Kós, 72) Művészi munkája mellett legalább ennyire fontos megemlíteni színészpedagógiai jelentőségét: amatőrként és hivatásosként kinevelt egy olyan nemzedéket, amely ma már meghatározója a magyar bábművészetnek.

A Bóbita 2004-ben levált a Pécsi Nemzeti Színház intézményéről és önálló színházként működik tovább, évente átlag 200 előadást játszanak, átlagban 3-4 új bemutatót hoznak létre. 

A Bóbita Bábszínház a népszerűségét tovább fokozta a háromévente megrendezésre kerülő Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválelismert programjaival.

 

Épülettörténet (a Mária utcai bábszínház: 1961-2011)

A bábszínház Mária utcai kupolás épülete 1905-ben épült fel Pilch Andor (1877-1936) építész tervei szerint, amely a Pécsi Jótékony Nőegylet székháza volt 1949-ig. A nőegylet épülete két barokk stílusú polgári ház helyén épült a századforduló eklektikus városképi „egységesítésének” jegyében: az egyik lebontott ház 1722-ben, a másik 1750-ben épült. A Mária utcában egyébként már 1855-1876 között Detzen Gusztáv állandó színházat működtetett, ahol ősszel és télen magyar, tavasszal és nyáron német nyelvű előadásokat játszottak.

Az épület a város polgárainak közadakozásából épült, a jótékonyság szolgálatára. Az építési költségek zömét Littke József pezsgőgyáros fedezte. Pilch Andor neves pécsi építész tervezte és építette az egyszintes, sokkupolás, nagy bálteremmel (esetenként színházterem) ellátott székházat a nőegylet számára. Az eklektikus stílusú ház kivitelezője is ő volt. Pécsi és mohácsi középületeken kívül az építész ismert köztéri szobrokat is tervezett: például a Zsolnai kutat (1912/1930) és a Francia Emlékművet (1908).

Az új épületben konyha is működött, ahol telente 500 szegény kapott ingyenes ebédet, ezenkívül segélyeket folyósítottak és óvodát is létesítettek (Kós, 19). Emellett a nőegylet a századfordulón olykor igen látványos jótékonysági társasági eseményeket is szervezett: 1893-ban például egy kocsi-virágkorzót, melyen a város közép- és felsőbb rétegéhez tartozó családok vettek részt. Az eseményt lövésekkel nyitották, és a díszes fogatok a Széchenyi térről vonultak fel a Tettyére. Ott hagyományos szórakozási formákkal mulattatták az összegyűlteket, volt céllövészet, léggömberegetés, kifli-evés-verseny, zsákbanfutás és karikadobálás, este pedig. Az est fénypontja az akkori kor legnagyobb szenzációja volt: 8 ”villamos ívlámpával” kivilágították az esti Tettyét, mely látványosság a források szerint sok nézőt vonzott. (Kéri, 36-44)

Az államosítás után az épületet különféle funkciókra használták: tisztiház is volt, majd 1952-ben a dr. Doktor Sándor Művelődési Központ költözött be. Az L alakú épület színháztermét a hatvanas években gyakorta össztáncokra, irodalmi színpadi előadásokra használták.. Az emeleti szinten klubhelység volt, alatta, másfél méterrel a járdaszint alatt, a bábszínház régi helyisége működött, egy kisebb kapuval, melyen a bábszínház és gyermekkönyvtár közönsége közlekedett.

Kós Lajos az 1961-es kezdéshez egy száz székes kis kamaraszínházat alakított ki. Alapelgondolása az volt, hogy csak egy nagy üres színpadra van szüksége, melybe bele lehet álmodni a következő darab képét, stílusát. Az így elkészült színpad 5 m széles rivaldájú, 2,5 m magasságú, 3 m mélységű volt. A rivalda előtt egyméteres mélységű és magasságú dobogó állt. A nézőtér és a színpad egy szinten volt. A horizont-tűzfalat feketére festette, a hang és fényapparátust eleinte a kitakarásból irányították. A műhely gépesítését egy varrógép és egy enyvfőző rezsó képviselte, sokáig maga Kós volt a bábtervező és a kivitelező is egy személyben. Az alagsori raktárak, műhelyek folyton nedvesedtek, az elektromos berendezések rendszeresen berozsdásodtak.    

1968-69-ben átépítették az épületet, a nagyterem udvari oldalán irodasort alakítottak ki, a bábszínház színpada az alagsorból a klubhelyiségbe költözött, helyére két műhely (varró-asztalos) költözött és megszüntették a kiskaput. Az épület komolyabb bábszínházi célú átalakítására csak 1981-ben, a Bóbita hivatásossá válása után került sor a Dunántúli Tervező vállalat tervezőinek közreműködésével (építész tervező: Weiler Árpád, statikus tervező: Meskóné Békefi Diana, épület gépészeti tervező: Scherer Éva, villamos tervező: Wunderlich János). A bábszínház akusztikai és színpadechnikai kialakítását a KÖZTI altervezőként jegyzi. A bábszínház ekkor költözött a ház másik oldalán levő nagyterembe. Az egykori bálterem helyére vasvázra emelt nézőtér készült.

Dévényi Sándor művészi tervet készített az építészeti elemek, ornamentikák, figurák színes festésére, hogy a színház „hirdesse, hogy a mesék, a fantázia, a bábművészet háza” (Kós, 20.) A homlokzatok színes kifestésére végül mégsem sikerült engedélyt kapniuk: „Egységes, szép fehérre kellett lemázolni a falakat. Most olyan, mint egy közhivatal, belesimul az utca képébe, holott messziről hirdethette volna, hogy ez a BÓBITA HÁZ-a!” (Kós, 20). 1986-ban a Pécsi Nemzeti Színház rekonstrukciójakor a jobb állapotú bársonyszékekből 220-at átvittek a bábszínházba. 

2011-ig a bábszínház Mária utcai épület egy 206 fő befogadására képes Nagyteremmel és 100 főt befogadó Kamarateremmel várta a bábszínház rajongóit. 1999 óta bábmúzeum is nyílt a színházban, ahol a régi darabok hőseit lehetett megtekinteni. 2011 január 29-én a társulat a Zsolnai Kulturális Negyedben kialakított új bábszínházi épületbe költözött át. A bábszínház az új helyen Kós Lajosról elnevezett 185 férőhelyes nagyteremben, valamint egy 60 nézőt befogadó kamarateremben várja a közönséget. Az épületben bábmúzeumot is kialakítanak, állandó és időszakos bábkiállításokkal, a bábkészítő teremben pedig egyszerre akár harminc gyermek készíthet bábokat. A kiürített Mária utcai épületben májusban Fiatal Kortárs Állásfoglalások című kortárs képzőművészeti kiállítás nyílt. 

 

Irodalom

Kós Lajos: A Bóbita, Pannónia Könyvek, 1993.

Balogh Géza:  A bábszínház alapító - Kós Lajos (1924-2008), http://www.bobita.hu/magunkrol/kos_lajos

Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Női időtöltések száz évvel ezelőtt, Valóság 1997/3, 36-44.. Online: http://kerikata.hu/publikaciok/text/sport.htm

 

 

szabályozatlan

nincs

Add information

Minimális kapacitás

az e-mail cím formátuma helytelen

nézőtér

threeminusone=