enczsksiplhudeitsvhrespt
NAVIGÁCIÓ Theatre database
EN | HU

Vígszínház

Ferdinand Fellner, Hermann Helmer

korábbi nevei A Magyar Néphadsereg Színháza 1951-1960
a színház történetefényképek, mellékletekműszaki adatokHistoric equipment

fontosabb események

(részletek)1.5.1896 | A színház megnyitó ünnepsége

A Vígszínházat a milleneumi ünnepségek során 1896. május 1-én nyitották meg. Kozma Andor Prológja után Jókai Mór A Baranghok, vagy a peoniai vojvoda című alkalmi darabját mutatták be. A programadó darab valójában a pár nappal ezután bemutatott Alexandre Bisson-mű, Az államtitkár úr című vígjáték volt, melyet 1896. május 7-én Ferenc József is megtekintett.


(részletek)06. 01. 1945 | Az épületet bombatalálat éri.

1945. január 6-án nyolc láncos bomba megsemmisítette a színház kupoláját és nézőterét. A főfalak álltak, a pusztulást az utca felé semmi sem mutatta. A társulat átköltözött a Radius Filmszínház Nagymező utca 22–24. szám alatti helyiségébe.


(részletek)1950 | A lerombolt épület újjáépítése

Az épület felújítását Károlyi Antal és Kiss Tibor építész illetve Flach János belsőépítész tervei szerint 1950 februárjában kezdték meg 35 millió forintos költségvetéssel. 1951 december 21-én, Sztálin születésnapján nyílt meg immár A Magyar Néphadsereg Színháza névre átkeresztelt teátrum.


(részletek)1993 | Az épület felújítása

1992 tavaszán a magyar országgyűlés 2 milliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára. A felújítás egy év alatt készült el: 1993 tavaszán, amikor a munkát elkezdték, még folytak az előadások. Csak az 1993–1994-es évadot töltötte az épületen kívül a társulat: a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújított színházat 1994. október 22-én Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg.
Siklós Mária építésznek (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítésznek az volt a fő törekvése, hogy feloldja az épület külseje és a belső tere között kialakult ellentétet, egyúttal kielégítse az új igényeket.


személyek

történet

1891. június 15-én a Magyar Vígszínház Egylet színháznyitási engedélyt kapott a fővárostól, majd 1894. január 8-án megalakult a Magyar Vígszínház Részvénytársaság, mely a színházépület számára az akkor kialakuló nagykörút mellett vásárolt telket Weiss Manfrédtól és Bertholdtól. 1895. április 1-én a mérnöki hivatal kitűzte a telken az építési vonalat, és egy hónap múlva elkészült az alagsori szint. 1896 februárjában már a szobrászati, festészeti munkák kifizetésére is sor került, majd az építők 1896. április 1-én próbára kész állapotban átadták a színházat. A millenniumi ünnepségek keretébe illeszkedő nyitóelőadást május 1-én tartották meg: Kozma Andor Prológja után Jókai Mór A Baranghok, vagy a peoniai vojvoda című alkalmi darabjával kívánta a színház vezetése a színháznyitást a magyar irodalmi-, művészeti- és politikai közélet eseményévé emelni. Azonban a programadó darab valójában a pár nappal ezután bemutatott Alexandre Bisson-mű, Az államtitkár úr című vígjáték volt, melyet 1896. május 7-én Ferenc József is megtekintett.

A bécsi Fellner és Helmer színházépítő cég tervei szerint, Havel Lipót építőmester kivitelezésével épült, szemből alig egyemeletnyinek látszó, fehér falú, neobarokk stílusú színház, nagy fényes ablakaival, kacér díszítéseivel, cirádás kupolájával elnyerte a látogatók tetszését. Az épület lendületes alakzatai és architektonikus vonalai dacára nincs díszítéssel túlterhelve, csupán a Lipót körútra néző homlokzat mozgalmasabb.

A kiugró üvegtetővel fedett kocsifeljáró mögött emelkedik a kupolás előcsarnok építménye tömör alsó és szabadon tagolt felső részével, amelytől két oldalra esnek a kétemeletes magasságú, felül nyitott teraszú lépcsőház szárnyai. A homlokzat középső része rotunda szerűen domborodik. E görbe felület emeleti részéhez az antik templomfeljárókat koronázó háromszögletes oromfal simul, amely két páros oszlopon nyugszik. Az előépületet Róna József figurái díszítették; ő készítette a bal és jobb oldali ablak fölött elhelyezett Kisfaludy Károly- és Csiky Gergely-szobrot is.

Az épület központi helyiségéből, az ovális, oszlopos előcsarnokból a színház legutolsó zugába el lehet jutni. Itt találkoznak a színház lépcsői, itt találkozik a nagy körfolyosó két vége, innen vezetnek haránt irányú átjárók a nézőtérre. A megnyitáskor a kissé alacsony földszinti nézőtéren két csoportba osztva, 22 sorban 596 zártszék állt. A proszcénium két oldalát három-három páholy keretezte. Az első emelet jobb oldalán kapott helyet a Mária Terézia kora ízlésében berendezett udvari páholy. A látogatók szemét ez a gazdagon díszített proszcénium vezette fel az első és másodemeleti páholyokhoz, melyekhez mind a két oldalon széles, amfiteátrális erkély csatlakozott. Az első emeleten 20 páholyt, 217 erkélyszéket helyeztek el, a második emeleten 4 páholyt és 399 ülőhelyet alakítottak ki; a kilenc soros ülőkarzat mögött teljesen elkülönítve helyezték el a 420 személyes állókarzatot. Minden helyről a színpad közepére lehetett látni, s a nézőtér tölcsérszerű kiképzése folytán a Vígszínház akusztikája is páratlan lett.

A mennyezetet a Helmer és Fellner cég állandó munkatársának, Theodor Friedlnek pazar stukkó- és figurális díszítései borították, a mennyezeti freskót a Lotz-tanítvány Krenner Viktor festette Tiepolo modorában. A mennyezet hátsó részén nemtők tartották Jókai Mórnak, Szigligeti Edének és Gaál Józsefnek az arcképét.

A 14 méter széles, 8 méter magas színpadnyílás keretezte 24 méter szélességű, 12,5 méter mélységű színpadhoz 13,5 méter szélességű, 7 méter mélységű hátsó színpad csatlakozott. A lovak és kocsik színpadra telepítéséhez a hátsó színpad mögött elhelyezett dobogó szolgált. A zsinórpadlás 20 méter magas volt, kétemeletes munkakarzattal. Az előfüggönyt Krenner Viktor Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló festménye díszítette.

A színházban a közönség kényelmét tizenkét ruhatár szolgálta. Az első emeleten büfé és cukrosbolt volt, míg a karzati publikumnak sörözőt és borozót nyitottak. A színházat a legkorszerűbb tűzjelzőkészülékekkel látták el. Az alagsorban fűtőberendezést helyeztek üzembe, és itt működött az a gépezet is, amely óránként hatvanezer köbméter levegőt juttatott a nézőtérre.

Az épület kisebb változtatásokon kívül megőrizte eredeti formáját egészen a II. világháború végéig. 1945. január 6-án nyolc láncos bomba megsemmisítette a színház kupoláját és nézőterét. A főfalak álltak, a pusztulást az utca felé semmi sem mutatta. A társulat átköltözött a Radius Filmszínház Nagymező utca 22–24. szám alatti helyiségébe, míg 1949-ben az államosításkor a Vígszínházat felszámolták.

Az épület felújítását Károlyi Antal és Kiss Tibor építész illetve Flach János belsőépítész tervei szerint 1950 februárjában kezdték meg 35 millió forintos költségvetéssel. 1951 december 21-én, Sztálin születésnapján nyílt meg immár A Magyar Néphadsereg Színháza névre átkeresztelt teátrum. Az épület külső kiképzése – néhány elpusztult szobrot és a kupola formáját kivéve – híven követte az eredeti formát. A színpadot és a nézőteret azonban teljesen átépítették. A három-három proszcénium páholyt kivéve felszámolták a színházbelsőt meghatározó páholysorokat. Nagyobb esést, jobb rálátást kaptak az erkélyülések, nagyobbak lettek a sortávolságok, szélesebbek a székülések, homorú a földszint padlója. A régi erkély- és páholysorok helyett lendületes vonalú, lebegő konzolos szerkezetű erkélyeket létesítettek. A nézőtér fehér plasztikái, terrakottába menő vörös textíliái, kevés aranya, diófa lábazata egységes hatást keltett, amelyhez a tervező az ornamentikában is kortárs tematikát alkalmazott: az erkélysor mellvédjére a néphadsereg fegyvernemeiből, a kuruc és az 1848-as jelvényekből kialakított emblémák kerültek.

Az épület utólagos alápincézésével alakították ki az alagsori dohányzót, míg az első és második emeleti ovális alaprajzú társalgókat a földszinti előcsarnok felett helyezték el. A kupolára vörös csillag került Hegedűs Gyula szobrának helyét az épület előtt két „katonaköltő”: Zrínyi Miklós és Petőfi Sándor mellszobra foglalta el.

A színház 1960-ban hivatalosan is visszakapta a Vígszínház nevet.

A hatvanas években kisebb belső átalakításokat végeztek. Felújították a külső kőlábazatokat, kőburkolatokat, és újrafestették a homlokzatot. 1974-ben az épületet műemléki védettség alá vonták.

Az épület életében újabb fordulat 1992 tavaszán következett be, mikor is a magyar országgyűlés 2 milliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára. A felújítás egy év alatt készült el: 1993 tavaszán, amikor a munkát elkezdték, még folytak az előadások. Csak az 1993–1994-es évadot töltötte az épületen kívül a társulat: a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújított színházat 1994. október 22-én Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg.

Siklós Mária építésznek (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítésznek az volt a fő törekvése, hogy feloldja az épület külseje és a belső tere között kialakult ellentétet, egyúttal kielégítse az új igényeket. Bár a Vígszínház mindig a legkorszerűbb színháztechnikai eszközökkel volt felszerelve, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, stúdiószínpad. A régi épület alapterületét ezért több mint ezer négyzetméterrel megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, s beépítették a tetőteret is. A kupola terében helyezték el a jelmeztárat. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították be. Az átépítés a hajdani színházépület architektúráját, színeit, díszítését idézi, visszaadja a színházi este századfordulós hangulatát. Ahol a vasbeton erkélyszerkezet ezt nem akadályozta ismét páholyokat létesítettek. Helyére került az a másfél tonnás csillár, amely az eredeti hasonmása. A kivitelezést a kecskeméti székhelyű BÁCSÉPSZER Rt. végezte.

Az 1983–1984-es évadban a Vígszínház valamennyi jelentős művészeti vezetőjének emlékére szoborportrékat avattak: 1983. szeptember 23-án Ditrói Tamás Ditrói Mórról készült alkotását, 1984. május 14-én Fekete Tamás Jób Dánielről készült szobrát és Varga Imrének Várkonyi Zoltánt megmintázó művét. Ezt a hagyományt ápolja, s ezt a különleges gyűjteményt gyarapítja 1991. szeptember 27. óta Roboz Zsuzsa olajfestménye, amely édesapját, az 1944-ben mártírhalált halt, Roboz Imrét örökítette meg. Péterfy László Harsányi Zsoltot ábrázoló szobrát 1997. május 22-én avatták fel.

 

 

szabályozatlan

nincs

Add information

Minimális kapacitás

az e-mail cím formátuma helytelen

nézőtér

fiveplusnine=