Vígszínház
Ferdinand Fellner, Hermann Helmer
korábbi nevei A Magyar Néphadsereg Színháza 1951-19601136 Budapest, Szent István krt. 14. | |
mutasd a térképen | http://www.vigszinhaz.hu/ |
fontosabb események
A Vígszínházat a milleneumi ünnepségek során 1896. május 1-én nyitották meg. Kozma Andor Prológja után Jókai Mór A Baranghok, vagy a peoniai vojvoda című alkalmi darabját mutatták be. A programadó darab valójában a pár nappal ezután bemutatott Alexandre Bisson-mű, Az államtitkár úr című vígjáték volt, melyet 1896. május 7-én Ferenc József is megtekintett.
1945. január 6-án nyolc láncos bomba megsemmisítette a színház kupoláját és nézőterét. A főfalak álltak, a pusztulást az utca felé semmi sem mutatta. A társulat átköltözött a Radius Filmszínház Nagymező utca 22–24. szám alatti helyiségébe.
Az épület felújítását Károlyi Antal és Kiss Tibor építész illetve Flach János belsőépítész tervei szerint 1950 februárjában kezdték meg 35 millió forintos költségvetéssel. 1951 december 21-én, Sztálin születésnapján nyílt meg immár A Magyar Néphadsereg Színháza névre átkeresztelt teátrum.
1992 tavaszán a magyar országgyűlés 2 milliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára. A felújítás egy év alatt készült el: 1993 tavaszán, amikor a munkát elkezdték, még folytak az előadások. Csak az 1993–1994-es évadot töltötte az épületen kívül a társulat: a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújított színházat 1994. október 22-én Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg.
Siklós Mária építésznek (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítésznek az volt a fő törekvése, hogy feloldja az épület külseje és a belső tere között kialakult ellentétet, egyúttal kielégítse az új igényeket.
személyek
történet
1891. június 15-én a Magyar Vígszínház Egylet színháznyitási engedélyt kapott a fővárostól, majd 1894. január 8-án megalakult a Magyar Vígszínház Részvénytársaság, mely a színházépület számára az akkor kialakuló nagykörút mellett vásárolt telket Weiss Manfrédtól és Bertholdtól. 1895. április 1-én a mérnöki hivatal kitűzte a telken az építési vonalat, és egy hónap múlva elkészült az alagsori szint. 1896 februárjában már a szobrászati, festészeti munkák kifizetésére is sor került, majd az építők 1896. április 1-én próbára kész állapotban átadták a színházat. A millenniumi ünnepségek keretébe illeszkedő nyitóelőadást május 1-én tartották meg: Kozma Andor Prológja után Jókai Mór A Baranghok, vagy a peoniai vojvoda című alkalmi darabjával kívánta a színház vezetése a színháznyitást a magyar irodalmi-, művészeti- és politikai közélet eseményévé emelni. Azonban a programadó darab valójában a pár nappal ezután bemutatott Alexandre Bisson-mű, Az államtitkár úr című vígjáték volt, melyet 1896. május 7-én Ferenc József is megtekintett.
A bécsi Fellner és Helmer színházépítő cég tervei szerint, Havel Lipót építőmester kivitelezésével épült, szemből alig egyemeletnyinek látszó, fehér falú, neobarokk stílusú színház, nagy fényes ablakaival, kacér díszítéseivel, cirádás kupolájával elnyerte a látogatók tetszését. Az épület lendületes alakzatai és architektonikus vonalai dacára nincs díszítéssel túlterhelve, csupán a Lipót körútra néző homlokzat mozgalmasabb.
A kiugró üvegtetővel fedett kocsifeljáró mögött emelkedik a kupolás előcsarnok építménye tömör alsó és szabadon tagolt felső részével, amelytől két oldalra esnek a kétemeletes magasságú, felül nyitott teraszú lépcsőház szárnyai. A homlokzat középső része rotunda szerűen domborodik. E görbe felület emeleti részéhez az antik templomfeljárókat koronázó háromszögletes oromfal simul, amely két páros oszlopon nyugszik. Az előépületet Róna József figurái díszítették; ő készítette a bal és jobb oldali ablak fölött elhelyezett Kisfaludy Károly- és Csiky Gergely-szobrot is.
Az épület központi helyiségéből, az ovális, oszlopos előcsarnokból a színház legutolsó zugába el lehet jutni. Itt találkoznak a színház lépcsői, itt találkozik a nagy körfolyosó két vége, innen vezetnek haránt irányú átjárók a nézőtérre. A megnyitáskor a kissé alacsony földszinti nézőtéren két csoportba osztva, 22 sorban 596 zártszék állt. A proszcénium két oldalát három-három páholy keretezte. Az első emelet jobb oldalán kapott helyet a Mária Terézia kora ízlésében berendezett udvari páholy. A látogatók szemét ez a gazdagon díszített proszcénium vezette fel az első és másodemeleti páholyokhoz, melyekhez mind a két oldalon széles, amfiteátrális erkély csatlakozott. Az első emeleten 20 páholyt, 217 erkélyszéket helyeztek el, a második emeleten 4 páholyt és 399 ülőhelyet alakítottak ki; a kilenc soros ülőkarzat mögött teljesen elkülönítve helyezték el a 420 személyes állókarzatot. Minden helyről a színpad közepére lehetett látni, s a nézőtér tölcsérszerű kiképzése folytán a Vígszínház akusztikája is páratlan lett.
A mennyezetet a Helmer és Fellner cég állandó munkatársának, Theodor Friedlnek pazar stukkó- és figurális díszítései borították, a mennyezeti freskót a Lotz-tanítvány Krenner Viktor festette Tiepolo modorában. A mennyezet hátsó részén nemtők tartották Jókai Mórnak, Szigligeti Edének és Gaál Józsefnek az arcképét.
A 14 méter széles, 8 méter magas színpadnyílás keretezte 24 méter szélességű, 12,5 méter mélységű színpadhoz 13,5 méter szélességű, 7 méter mélységű hátsó színpad csatlakozott. A lovak és kocsik színpadra telepítéséhez a hátsó színpad mögött elhelyezett dobogó szolgált. A zsinórpadlás 20 méter magas volt, kétemeletes munkakarzattal. Az előfüggönyt Krenner Viktor Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló festménye díszítette.
A színházban a közönség kényelmét tizenkét ruhatár szolgálta. Az első emeleten büfé és cukrosbolt volt, míg a karzati publikumnak sörözőt és borozót nyitottak. A színházat a legkorszerűbb tűzjelzőkészülékekkel látták el. Az alagsorban fűtőberendezést helyeztek üzembe, és itt működött az a gépezet is, amely óránként hatvanezer köbméter levegőt juttatott a nézőtérre.
Az épület kisebb változtatásokon kívül megőrizte eredeti formáját egészen a II. világháború végéig. 1945. január 6-án nyolc láncos bomba megsemmisítette a színház kupoláját és nézőterét. A főfalak álltak, a pusztulást az utca felé semmi sem mutatta. A társulat átköltözött a Radius Filmszínház Nagymező utca 22–24. szám alatti helyiségébe, míg 1949-ben az államosításkor a Vígszínházat felszámolták.
Az épület felújítását Károlyi Antal és Kiss Tibor építész illetve Flach János belsőépítész tervei szerint 1950 februárjában kezdték meg 35 millió forintos költségvetéssel. 1951 december 21-én, Sztálin születésnapján nyílt meg immár A Magyar Néphadsereg Színháza névre átkeresztelt teátrum. Az épület külső kiképzése – néhány elpusztult szobrot és a kupola formáját kivéve – híven követte az eredeti formát. A színpadot és a nézőteret azonban teljesen átépítették. A három-három proszcénium páholyt kivéve felszámolták a színházbelsőt meghatározó páholysorokat. Nagyobb esést, jobb rálátást kaptak az erkélyülések, nagyobbak lettek a sortávolságok, szélesebbek a székülések, homorú a földszint padlója. A régi erkély- és páholysorok helyett lendületes vonalú, lebegő konzolos szerkezetű erkélyeket létesítettek. A nézőtér fehér plasztikái, terrakottába menő vörös textíliái, kevés aranya, diófa lábazata egységes hatást keltett, amelyhez a tervező az ornamentikában is kortárs tematikát alkalmazott: az erkélysor mellvédjére a néphadsereg fegyvernemeiből, a kuruc és az 1848-as jelvényekből kialakított emblémák kerültek.
Az épület utólagos alápincézésével alakították ki az alagsori dohányzót, míg az első és második emeleti ovális alaprajzú társalgókat a földszinti előcsarnok felett helyezték el. A kupolára vörös csillag került Hegedűs Gyula szobrának helyét az épület előtt két „katonaköltő”: Zrínyi Miklós és Petőfi Sándor mellszobra foglalta el.
A színház 1960-ban hivatalosan is visszakapta a Vígszínház nevet.
A hatvanas években kisebb belső átalakításokat végeztek. Felújították a külső kőlábazatokat, kőburkolatokat, és újrafestették a homlokzatot. 1974-ben az épületet műemléki védettség alá vonták.
Az épület életében újabb fordulat 1992 tavaszán következett be, mikor is a magyar országgyűlés 2 milliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára. A felújítás egy év alatt készült el: 1993 tavaszán, amikor a munkát elkezdték, még folytak az előadások. Csak az 1993–1994-es évadot töltötte az épületen kívül a társulat: a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújított színházat 1994. október 22-én Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg.
Siklós Mária építésznek (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítésznek az volt a fő törekvése, hogy feloldja az épület külseje és a belső tere között kialakult ellentétet, egyúttal kielégítse az új igényeket. Bár a Vígszínház mindig a legkorszerűbb színháztechnikai eszközökkel volt felszerelve, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, stúdiószínpad. A régi épület alapterületét ezért több mint ezer négyzetméterrel megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, s beépítették a tetőteret is. A kupola terében helyezték el a jelmeztárat. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították be. Az átépítés a hajdani színházépület architektúráját, színeit, díszítését idézi, visszaadja a színházi este századfordulós hangulatát. Ahol a vasbeton erkélyszerkezet ezt nem akadályozta ismét páholyokat létesítettek. Helyére került az a másfél tonnás csillár, amely az eredeti hasonmása. A kivitelezést a kecskeméti székhelyű BÁCSÉPSZER Rt. végezte.
Az 1983–1984-es évadban a Vígszínház valamennyi jelentős művészeti vezetőjének emlékére szoborportrékat avattak: 1983. szeptember 23-án Ditrói Tamás Ditrói Mórról készült alkotását, 1984. május 14-én Fekete Tamás Jób Dánielről készült szobrát és Varga Imrének Várkonyi Zoltánt megmintázó művét. Ezt a hagyományt ápolja, s ezt a különleges gyűjteményt gyarapítja 1991. szeptember 27. óta Roboz Zsuzsa olajfestménye, amely édesapját, az 1944-ben mártírhalált halt, Roboz Imrét örökítette meg. Péterfy László Harsányi Zsoltot ábrázoló szobrát 1997. május 22-én avatták fel.
szabályozatlan
nincs
Add information